Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 29., hétfő

Gyorsjelentés


HÉT hónapos lettem MA.
HAT olyan gyümölcs vagy zöldség van, amit eddig kóstoltam és ízlett: az alma, a barack, a szilva, a füge, az uborka és a paradicsom.

ÖT esküvőben voltam eddig, az egyik jobban tetszett, mint a másik!
NÉGY olyan fogam van, ami eddig kibújt (alul kettő – fölül kettő).

HÁROMszor szoktam aludni általában napközben.

KETTŐ olyan alkalom volt eddig, amikor hosszabb időt kellett anya és apa nélkül töltenem – mindig azt magyarázták, hogy most kettesben szeretnének lenni…
és EGYetlen egyszer volt csak, hogy ez idő alatt beteg lettem volna. De akkor is csak egy kicsikét.

 

Anyáék azt mondják, hogy vége van a nyárnak, meg hogy nemsokára már a karácsonyra kezdünk el készülni, az után meg óóóó jaaaaaaj, már jön is az én egyéves szülinapom.

De addig még nagyon sok dolgom van!

 

2016. augusztus 23., kedd

Az "aki hülye, haljon meg" - motívum megjelenése a gyermekirodalomban

Anyaként írom ezt. Tudatos szülőként. És gyerekként is.

Akinek, nem tudni pontosan, mi okból, talán az elmúlt hétvégi kétnyelvű esküvőre készülvén (hogyaszongya tudúliszt: frizurát előkészíteni, körmöshöz elmenni, férj ingét kivasalni, szlovná zászobát átismételni…), előtörtek a memóriájából a kisgyermekkorban odavert szlovák nyelvű versikék. Azok közül is különösen egy:

 
Spadla hruška zelená,
obyla si kolená.
Teraz plače na zemi:
dobré lieky dajte mi!

Ty si hruška nezdbedník,
nepomôže ti už nik!
veď si dobre vedela,
že si ešte nezrelá.
 

És ha már ez eszembe jutott, el is töprengem rajta, hogy hát végsősoron, ennek a versikének az üzenetével milyen értékrendet is passzírozunk a gyermeki lélekbe bele. Hogy ugye, aki hibázott, ott rothadjon meg körte létére, ne is segítsen senki.

Jött is eszembe ugyanezen morális tartalomnak a magyar nyelvű manifesztációja, mókuskás tematikára:

 

Mókuska, mókuska felmászott a fára,
Leesett, leesett, eltörött a lába,

Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
Huncut a mókus, újra fára megy.

 

Ezt a guszonai Nagyika szoktavolt énekelni Pedritónak (amíg meg nem kértem, hogy ne tegye, mert inkább a megbocsátó Istenképet sugalmazzuk a dednek, mint a büntetőt).


Nade most komolyan. Miért születnek és miért tapadnak meg a gyermekirodalomban ezek a tartalmak? Mivégre? Kivégre?

Minden ilyen versike után tisztítókúraként javasolnám meghallgatni a Lázár Ervin A hétfejű tündér c. meséjét Kulka János előadásában a Szalóki Ági Cipity Lőrinc cédéjéről (ennyi nevet egy mondatban, az se semmi!)

Aki pedig további hasonló töprengéseket akarna olvasni az ártalmatlannak tűnő, ámde erőst erotikus  tartalmú népi gyerekversekről, annak jó szívvel ajánlom Lackfi Jánost.

2016. augusztus 20., szombat

Lakodalom van a mi utcánkban!

Újra lagzizunk!
Én így hangolódok.


Apa palackozta, papa dugózta, nagyi cimkézte.
Ki segít nekem meginni?

2016. augusztus 16., kedd

"6-7x tisztába tenni"

Mintha csak egy merő véletlen lenne: fel akartam írni valamit magamnak a mobilomba, hogy ne felejtsem el, mikor a régi jegyzetek közt erre a szövegre bukkantam:

"8-fel9 ujra elalszik, delelőtt kb. 2x egy órát alszik.
Szopoval alszik el. Kb 8-10-12kor eszik plusz mínusz.
Délután kb. 4re jutunk ki kendovel.
Tisztába tevés: eves, bofizes után mert akkor nem nyugos. Délelőtt kb. 2 nagy kaki 6-7x kell naponta tisztába tenni kb."

2016. 04. 18.

De nem hiszek a véletlenekben.

Tisztán emlékszem, Anya a háló- meg a gyerekszoba közt, egyik szekrénytől a másikig futkosva pakolta a holmiját egy kis táskába, egyiket a másik után, neszeszer, mobiltöltő, WC-papír, pótpizsama (még a szülésre vásárolt), könyv etc. etc. mikor belémhasított a tudat, hogy EGYEDÜL maradok a gyerekkel egy teljes napra. Pedritó hat hetes volt akkor.

Egy. Teljes. Napra. Egyedül.

Akkor - minek tagadni -, akkor tényleg elkapott a pánik. Trúsztori. Az oké, hogy tisztába tudom tenni, az altatás is ügyesen megy, a felöltöztetésbe is bele jöttem már többé-kevésbé, de hát ha bármi galiba van, szólok az anyjának és odaadom neki, ő meg ráteszi a cicire, oszt megszereli.

Mit tudom én, hol vannak a ruhái, hogy melyik jó rá éppen? Kell-e neki zokni? Mennyit szokott aludni? A tejből mennyit adjak? Ki tudja vajon, a ciciből mennyit szív egy alkalommal? Baj ha nem böfizik? Kakilás után azonnal tisztába kell tenni, vagy várjam meg, hogy egymás után három gyors adagot kinyomjon, s akkor csak egy pelenka fogy (csak, hogy óvjuk a természetet höhö)? Amikor sír, akkor aludni akar vagy még éhes? Honnan tudom, hogy kaki volt, nem csak puki? Vagy hogy több volt, mint egy puki? Meg hogy ha elalszik, akkor én tudok másfél órát nyugodtan dolgozni? Lezuhanyozhatok közben? Hallom a konyhából is, ha felébred?

Oh jesszus: mennyi kérdés, mennyi döntés, amikről addig fogalmam se volt, amíg nem maradtunk kettesben.

Nos hát, akkor született az ominózus jegyzet.
Akkor, mikor megéreztem valamit abból, mit jelent valóban szülőnek lenni.
Akkor, mikor belekóstoltam, milyen az időt anya"szabadságon" tölteni.
Akkor, mikor azt a szót, hogy apa, elkezdtem óvatosabban kiejteni.

"6-7x kell naponta tisztába tenni"

2016. augusztus 13., szombat

Képeslapot hozott a pósta

Képeslapot kaptaaaaaaaam! Juhhhuuuuuuu! Életemben először. Íme, ő az:



Oh, hát én is nagyon várom, hogy kipróbáljam. Eddig kétsze utaztam vasúttal, a Tátrában. Először elaludtam apa hátán, úgyhogy abból nem sokra emlékszem. Másodszor viszont egy kedves idős házaspár mellett ültünk. Viccesek voltak, valami más nyelven beszéltek ugyan, mint mi, néztek is, mikor Anyáék beszéltek hozzám, de jó szórakoztunk együtt. A nyelv nem számít, lényeg a jó szándék!

Jaj, jut eszembe, volt még ez előtt is egy alkalom: mikor anyával Győrbe utaztunk. Úgyhogy háromszor ültem eddig vonaton, mint a magyar igazság. 

De ilyen régiben még egyszer sem, úgyhogy mikor mehetek?


2016. augusztus 11., csütörtök

Olimpiára hangolva

Olimpia van, kérem! Be kell valljam, hogy nálunk engem kapott el a legjobban az ötkarikás láz. Úgy ráhangolódtam, hogy hajnali fél négy körül kipattan a szemem és nem bírok ágyban maradni. Hát hogy is bírnám ki mozdulatlanul fekve, mikor Hosszú Katinka épp világcsúcsot úszik és aranyat nyer. Aztán még egyet, és meg sem áll háromig. Ez nem álom, ez a valóság, akkor miért aludnék?

Nem tudom, anyáék mit fintorognak ezen?! Az olimpia csak bő két hét, nem lehet annyit kibírni? Jó, elismerem, kicsit korábban elkezdtem a fél négy-négy körüli ébredést, mint ahogy Rióban meggyújtották az olimpiai lángot, de hát át is kellett állni. Nem bízhattam a véletlenre, hogy majd nem ébredek fel, mert nem vagyok hozzászokva a korai keléshez. S hogy majd hogyan fogok leszokni róla? Azt egyelőre nem oldom, megvan a mának a maga baja, ezzel majd az olimpia után foglalkozom.

Most inkább csapkodok a karjaimmal vállból a szőnyegemen, úgy mint Cseh Laciék a medencében. És közben nagyokat kurjongatok: iiiiiiiiiiiij, vagy oooooaaaaaaaaaaaa. Nem mindig tudom eldönteni, hogy gyors vagy pillangó legyen, keverem a stílusokat, de a lábtempóm egyérteműen gyors!

Apát inkább nem kommentálom: eddig egyik aranyunkat se látta élőben (ou, ebből a lebuktatásból lehet, hogy még bajom lesz...). Csak azt a szerencsétlen ezüstöt. (Én inkább azt aludtam át.) Hiába tesz úgy reggel, mint akit nagyon érdekel: nyúl a telefonja után és nézi az eredményeket, aztán szalad anyához, hogy megvan az ötödiiiiiiik. Persze, tetszett volna velünk kelni, akkor látta volna élőben! Aki szurkol nappal, szurokoljon éjjel is.

Mivel három fogam van - bizony, felül is előbukkant kettő -, szeretnék még háromszor ennyi aranyat!
Halljátok, fiúk-lányok, ott Rióban?

Pedrito veletek van.
Hajnali fél négykor is.
Hajrá magyarok!