Keresés ebben a blogban

2017. január 6., péntek

Nem akarok beteg lenniiiiiiiiiiiiiiii

Elegem van már ebből a betegségből! Brrrrrrrrrrrrr. Először ádáz harcot vívtam a lázzal: 3 napon keresztül tűrtem, hogy minden átpelankázásnál beszúrják a lázmérőt a popsimba, négyóránként nyeltem azt a fránya lázcsillapítót s még a vizesruhás borogatást is zokszó nélkül viseltem a felső testemen (na jó, az túlzás, hogy zokszó nélkül, de a második öt percben már egész nyugodt voltam :).
De én nyertem, megtörtem a lázat!

Aztán jött a köhögés meg az orrdugulás. Újabb szirup. A lázmérő helyett meg egy szívócsövet dugdodsnak belém, most az orromba. S szinte óránként kínoznak vele. S ha nem az, akkor meg egyfolytában az orromat törölgetik. Már az agyamra megy. Az agyamraaaaaaaaaaaaaaa.

Ez a köhögés meg nagyon alattomos: nem elég, hogy a trorkomból felhoz mindenféle váladékot, még meg is hányat néha. Igazából sokszor. Vagy lehet, hogy nem kéne lenyelnem azt a felköhögött váladékot? Bö.
Mindegy, már őket is gyűröm lefelé. Mármint a köhögést meg a náthát. Egyre kevesebbszer kell bekapcsolni az (p)or(r)szívót, s a köhögés se zavarja már az álmaimat (azt mostanában inkább Apa horkolása, khm-khm).

Szóval ez mind emészthető is lenne. Elfogadom. Legyőzöm. Erős vagyok.
De az, hogy két látogatás is elmarad a betegség miatt, az már nagyon kiakaszt.
Anya barátnője jött volna a két kis barátommal ma, Apa barátja (aki a druszám is) meg vasárnap terveztekj meglátogatni minket, szintén két kis pajtással. Az is lefújva.

Mert ők is elkezdtek köhögni. Meg taknyosak.
Anyáék meg félnek, nehogy megint elkapjak valamit.
Úgyhogy most megint várhatok meg várhatok, amikor végre lesz egy újabb szabad hétvégéjük a felnőtteknek, hogy találkozhassak a kis cimborákkal.

Nem lehet könnyű felnőttnek lenni.
Egészségesen se.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése