Köszöntjük a kedves olvasókat az idei első online közvetítésünkről. A mai program egy altatási csata, Pedrito versus szülei. Nagy hagyományokkal rendelkező rangadóról van szó, egy kiegyenlített párharc sokadik felvonása. Ne menjenek messzire, azonnal kezdődik az összecsapás, velünk semmiről nem maradnak le.
Mielőtt elkezdenénk az online közvetítést, lássuk, hogy készültek a felek a ma esti rangadóra.
Pedrito veszélyes taktikát választott: délután csak nagyon keveset aludt Anyára kötve a kendőben. Úgy is mondhatnánk alvást színlelt, s amint letették a puha ágyikóba, már fel is pattant. Ezt többször is eljátszotta. A rossz nyelvek szerint ez egy tudatos kifárasztós taktika volt, mely nem csak fizikailag gyengítette Anyát, hanem lelkileg is: a délutáni alvásra betervezett feladataiból semmit nem sikerült megcsinálni, ami, ugye - tapasztaltabb olvasóink jól ismerik - tud a belső egyensúly kibillenéséhez vezetni.
Anya felkészülésébe már belepillanthattunk, kiegészítésül tegyük még hozzá, hogy Pedrito csúcsra járatta a fárasztást, s alig volt hajlandó lekattanni Anyáról.
S hol volt mindeközben Apa? Nos, kérem, az ő felkészülése zökkenőmentesen zajlott: délután elintézett a városban minden tennivalót, s még egy új szemüvegkeretet is választott magának (innen, csak, hogy egy kis reklám is legyen a közvetítésben). A vacsora közben és fürdetés alatt a bohóckodás és a dögönyözés mértéke nem hagyhatott egy szemernyi kétséget sem afelől, hogy Apa nyílt lapokkal várja az esti nagy rangadót: az idei leggyorsabb altatásra készül!
Vajon összejön neki?
20.00
Az orrszívás és a gyógyszer beadása után elkezdődött a csata. Anya szopizással és simogatással próbálkozik. Leoltott fények, csönd és béke. Apa kint pakol a nappaliban, óvatosan helyezi be a fakockákat a dobozba, tolja be az autót a helyére és teszi vissza az edényeket a polcba. Közben fülel, hogy szűrődnek-e ki hangok. nem hall semmit. Mosolyog magában, előveszi a laptopját. Jöhetnek a mailek. Vagy mégsem?
20.10
Nyílik a hálószoba ajtó, Pedrito szeles mosollyal jön Anya karjában kifelé. 1:0 Pedritonak. Játékok elő, folytatódhat a móka a nappali szőnyegén.
20.25
Apa úgy érzi eljött az ő ideje: egy Pedrito pördítés után a hálószobába oson, s még mielőtt Pedrito eleszmélhetne, már csukja is belülről az ajtót. Hiába mutogat Pedrito a nappaliból beszűrődő fény felé, már csak annyit hall, hogy "Fürge róka lábak..." Egy pillanatra lehajtja Apa vállára a fejét. Megadta magát? Ennyi? Áááá, nem olyan fából faragták ezt a Pedritót: alvás helyett elkezd együtt énekelni Apával. És még vonaglik is hozzá. Egész testével. Ahogy Apa szökell egyik lábáról a másikra ("híres jobb vadászok, jobb ha félre álltok....", úgy mozgatja ő is a felső testét. Sőt! Két kézzel teljes erőből próbálja kitépni magát Apa öleléséből. Egyszer, kétszer, háromszor. Húúúha. Mit lép erre Apa?
Mit lépne? Leteszi az ágyra, hadd bolondozza ott ki magát a gyerek, s ha majd elfáradt folytatjuk a ringatást. De Pedrito bizony csak nem akar elfáradni, tudja, hogy úgy tudja sakkban tartani Apát, ha az ágy széle felé tart folyamatosan. Ezt is teszi. Így Apa kénytelen folyamatosan résen lenni. Pár perc után belátja, ez a menet is Pedritóé: 2:0.
20.38
Anya mit sem sejtve érkezik a wc-ből, hogy kinyújtsa végre végtagjait a szőnyegen, mikor meglátja ott a fiát: "Oaooooo" kiáltással és egy fakocka felmutatásával jelezvén, hogy Ő még mindig itt van. És olvasni szeretne. Minden valamire való gyerek olvas lefekvés előtt, nem? Jönnek a leporellók sorban, a szülők közül meg Anya a soros. Egy óvatlan pillanatban újra a hálószoba felé veszi az irányt. Ezúttal nem a fotelben próbálkozik a szopival, hanem az ágyban fekve. Pedritó köszöni szépen a frissítőt, újult erővel mutatja be Anyának, hogyan dobálja őt Apa a párnájába, hogyan tudja levenni a zokniját és hasonló cukiságokat. (Mindeközben a nappaliban Apa felbontja az első doboz sört.) 3:0 Pedritónak.
20.50
Anya ismét kapitulál, kijönnek együtt, és újraindul a móka a kanapén Apa ölében a könyvekkel (A török és a tehenek 2x, Tölgyerdő meséiből kettő és bónusként a Stratená ovečka, szlovákul...). Anya szusszan egyet a hálóban az ágyon, majd elkezdi keresni a kendőt, mint utolsó mentsvárat. Pedrito a fotelben vigyorogva várja az újabb menetet. De hoppá, egy ásítás jelenik meg, nagy kerek, elhúzódó, szemtörléssel kísért ásítás. Pedritónak pechje van, Apa kiszúrja. Rögtön fel is kapja ("Várj, még megpróbálom én így, könnyebb lesz letenni"). Villany le, Vuk fel ("ő az éjszakáááátóóóóól soha se fééééééél").
És...
És...
És...
Az ellenállás megtörni látszik.
Újabb ásítás.
A vonaglás átadja helyét a ringásnak.
A fej megtelepszik Apa vállán.
A légzés lassul.
A szem csukódik.
(Azért még egyet felemelkedik a fej, megnézi ki is fogja őt most.)
De aztán elkezdődik a szuszogás.
A kezek, lábak elernyednek.
Alszik.
(Apa elmond magában egy tized rózsafűzért, ezt anyától tanulta: pont annyi idő, hogy elmélyüljön az álom, s ne ébredjen fel, mikor leteszük az ágyra).
Takaró fel.
Paplantorlasz kész.
21.11
4:1
Köszönjük, hogy velünk tartottak, visszavágó kb. 3 óra múlva.
Addig is: "Kezeket a paplan fölé, éljenek az Anyukák" :)
update (Anya): pont előző nap olvastam Az elég jó szülő c. könyvben, csak nyilván akció közben nem állt össze a kép, hogy a gyerek megérzi, ha a szülők "le akarják tudni" őt és úgy altatják el, mert például nagyon fáradtak már és szeretnének egy kis magánidőt maguknak vagy bármilyen más okból. És akkor visszavág. És ellenáll. És megmutatja. Hogy kinek az igénye számít abból a szempontból, hogy Ő mikor menjen aludni. Lehet, hogy velünk ez lehetett. Bár ő nem aludt egész délután, és teoretice nagyon álmosnak kellett volna lennie, mégsem akart aludni. Pedig mi aztán mennyire akartuk. Hát tanulságos ez a finomdinamika, nnno.
VálaszTörlés