Így tarts motivációs beszédet egy másfélévesnek

Apa elutazott majdnem egy hétre. Németországban van, tanul.
Talán ez a helyzet hozta elő belőlem, hogy így apa hiányában nekem kell a vezérnek is lennem, márpedig az igazi vezérek remek retorikai készségekkel vannak megáldva és folyton beszédekkel lelkesítik a népüket.
Nyöszörgős reggel van, ha a köztünk lévő távolság meghaladja a 30 centit, Pedrito máris anyaanyaanyázásba kezd. Ezt valahogy szeretném kikapcsolni. Ezért mondom:

- Nézz a szemembe, fiam! Amíg engem látsz, nincsen semmi baj. Ha rámnézel és látsz, akkor itt vagyok a közelben, nem mentem sehová és egyáltalán nem kell jajgatni meg nyöszörögni! Érted, amit mondok?!

Pedrito válasza:
- Nyihhaahahha!

Első gyerekszáj

Mamáéknál vagyunk, már indulóban. Keresem Pedrito kalapját, vagy sapkáját, vagy már nem is tudom, miben jöttünk, kicsit kutyafuttában. Állok az előszobában és ötlettelenül nézelődöm, közben az orrom alá mormolva.
- Pedrito, Pedrito, mi volt neked a fejeden?

Mire ő válaszol:
- Púp!

Tapasztalataim a tudományos felfedezések világából

Amióta azzal a két kutyussal megismerkedtem az Ördögkatlanban, számos dologról eszembe jut a kérdés, hogy vajon ő naaaa(gy)-e vagy kicsi.

Van, ami egyértelmű. Például a cici naaagy, a bibim pedig, vagyis a horzsolásom a térdemen, akkor jó, ha már csak csicsi. Vagy cipci (icipici).

Aztán vannak dolgok, amikből nagy is van meg kicsi is, például a mackóim. Így lehet őket megkülönböztetni.
De vannak igazán meglepő dolgok is ám!

Múltkor például egy akkora naaaaaaaaagy citromot találtam kora reggel, amit még soha azelőtt. Óriási lázba jöttem tőle, majd kiugrottam anya kezéből. Még azt is elfelejtettem, hogy milyen éhes vagyok.
Hát szerintetek nem elképesztő?