Tekintve, hogy ZsombiBombi elmúlt már egy éves, és alig írtunk róla, itt az ideje egy kis leltárnak, egyrészt, mert eszeveszett büszke vagyok rá, hogy mi mindenre képes, másrészt, hogy meg legyen igenis örökítve, hogy hol tart egy egyéves. Illetve most már 13 hónapos.
Jár kéremszépen. Sok-sok lépést, egyedül, a kezünket alig fogva, akármilyen irányba. Kanyarodik, fékez, lejtőn leszalad.
Lépcsőn felmászik, létrán is. Néha a szekrényfiók-fogantyúkon is a fürdőszobában. Pedrito székén mindenképp.
Kommunikál: mesél, mutogat, kezével gesztikulál. Örömteli gesztusai olyanok, mint régen a Kisvakond némafilmben, amikor azért néha mondott valamit a vakond (pl: Jééééj!).
Vannak szavak, amiket következetesen, gyakran használ. Anya, cicc-cicc (cica), fü-fü (kutyus), me me (enni vagy inni), de-de! (pápá). Tud pont úgy ugatni, mint a kutyák (azt is mondhatnám, hogy válaszol rá, ha egy kutyát ugatni hall).
Imád kint lenni, óriási erőkkel tud ezért lobbizni is, sőt, érdekképviselni (kiszúrja, hogy ki az a társaságból, akivel ki lehet menni, odamegy hozzá, felkéredzkedik és addig mutogat, amíg ki nem viszik). Ha meghallja, hogy jön a kukásautó, ugyanolyan gyorsan felmászik a kanapé legeslegtetejére, mint a tesó.
MINDENT ért. Olyan komplex utasításokat megért és végigcsinál, mint például: ott bent, a hálószobában, az ágyon van egy zokni, azt hozd ide nekem. Vagy vidd oda Apának.
Tud már egyedül mosakodni a kádban, na jó, csak a pocakját, de olyan édesen, hogy meg kell zabálni. Fogat mosni is tud, és nagyon szeret.
Tudja, hogy hol a pocakja és a haja. Ezt a kettőt.
MINDENT utánoz, amit a Tesó csinál, ebben teljes mértékben fittyet hány a világ fizikai törvényszerűségeire és a saját testi korlátaira. És döbbenetes módon sok esetben sikerül neki olyasmi (például valahonnan valahová átmászni, felmászni, lejönni), amit a Tesónak is nagy dolog véghezvinni.
Tökéletes kifinomultsággal és hatalmas örömmel eszik meg mindenféle ételt, amit kínálunk neki.Tényleg gondoltam már rá, hogy néha kölcsönadom őt egy-egy etetés erejéig rosszul evő babák anyukáinak, terápiás szánékkal. Zsombival élmény az evés, csak arra kell figyelni, hogy amikor már nem kéri, akkor puszta szeretetből rád fogja kenni az egészet. Már amit nem dobált le. Ezúton is kifejezném, hogy nagyon hálás vagyok a BLW megközelítésnek (igény szerinti hozzátáplálás magyarul, röviden annyit takat, hogy nem pürézünk, és nem tuszkoljuk a gyerek szájába az ételt, hanem az első pillanattól darabosat eszik és önmagát eteti) és örülök, hogy mindkettejüknél ezt választottuk.
Amikor nagyon-nagyon jó helyeken van, mint például az Ördögkatlan, és tudja, hogy Anyának jó a buli, akkor alszik egy szusszra este nyolctól akár fél kettőig is, ébredés nélkül. Egyébként pedig ezen kívül négymilliószor bújik oda egy éjszaka alatt. DE! Amikor eljön a reggel, van olyan, hogy lemászik az ágyról és kikopog, hogy engedjük ki, vagy egy hattttalmas nagy pofonnal ébreszti fel az édesapját is.
Imád homokozni, óriási önátadással és koncentrációval képes dolgozni azon, hogy például apró cafatokra tépkedjen egy egész terekcs vécépapírt. Pont úgy szeret takarítani, mint a nagytestvére. Egy kis ronggyal végitörli az egész világot. Ha kap egy szalvétát, szépen megtörli evés után a száját.
Főzni is szeret, sőt, amikor egy tálat kap és fakanalat, akkor mondja hozzá, hogy "keverem a kását, sütöm a pogácsát" (illetve, egészen pontosan azt mondja, hogy: "Vevee, veveee, veveee, vvvve, vevvee, veveeee, veveeee, ve", de én tudom, hogy AZT mondja, mert én tanítottam neki).
És a legújabb. A legimádnivalóbb. Hogy már tud puszit adni is.
ZsombiPuszi mindenkinek!
