A munkásokról már régebben akartam írni. Akarom mondani A Munkásokról.
Ők ugye Pedrito képzeletbeli barátai. Nem csak egy van, hanem többen is. Egy ideje már némelyiknek neve is van.
Akkor érkeztek, amikor a Papáéknál ott jártak a Tetőfedők. Elképzelhetetlen varázs-csodavilágot képviseltek ők a gyermeki lélek számára, valami követendő, megtanulnivaló, ellesni érdemes képességek birtokában voltak, mivel onnantól fogva szinte az összes szerepjátékát az ő utánzásukra építette.
Akkoriban éppen járt oviba, természetesen a helyettesítő takarítónéniig bezárólag mindenki tudott Róluk. Azért kellett hazasietni, mert ott várták a Munkások, és ha a Munkások várnak, akkor aztán nincs kecmec.
Akkor menni kell. Felvenni a tetőtedő nadrágot, bepakolni a szerszámokat, felhívni még előtte egy gyors egyeztetésre a Zsoltit (ő az egyik munkás, a lánya nemrégiben volt Franciaországban tanulni, meglepő módon pont akkoriban indult, amikor a mi Ercsink is) és menni. Mostanában is így indulnak a reggeleink.
A Munkások persze korán kelnek. És nagyon erősek. És amikor egy történetet hallunk valahol (például bedöglött autóról vagy megmászott hegyről, elveszett kutyáról vagy hasonlókról), a Munkásoknak mindig van egy pont olyan történetük. Csak sokkal nagyobb, nehezebb, magasabb, satöbbi.
Apropó, kutya. Persze kutyájuk is van. Kettő. Barni és Feketi. (Amióta a Papáékhoz megérkezett Bodri, aki eredetileg a Barni nevet viselte).
Ha megyünk Guszonára, a Munkások jönnek utánunk a nagyautóval.
Imádnivaló, na. Mi tagadás.
Noshát az angyalok pedig - értelemszerűen - advent kezdete óta vannak erőteljesebben jelen a közbeszédben erre mifelénk. Ők hozzák a karácsonyfát, a Jézuska meg az ajándékokat.
Csak azt nem érti Pedrito, ahogy egyszer ki is fejtette már, hogy miért nem a Jézuska hozza a fát, hiszen ő az erősebb.
Mondjuk ez igaz lehet, másrészről meg nézőpont kérdése. Az újszülött Jézus mégsem cipelhet egy nagy fát, mondom én.
Nagyon jófiú tud lenni mostanában, így a karácsonyvárás kiteljesedése felé a mi nagyfiunk. Összehajtja a pizsamáját, amit röpke 40 perc alatt már le is vetett a reggeli öltözésnél, beveti az ágyát, mint az igazi nagyfiúk, takarít ezerrel (a nagyporszívóval is!), és másoknak is leosztja, hogy mit takarítsanak. S közben heves gesztusok közepette konstatálja, hogy ha EZT meglátják az angyalkák és a Jézuskák (így, többes számban), már hozzák is a sok ajándékot!
Hozzák is, bizony. Megérdemli.
Áldott karácsony kívánunk minden kedves Olvasónknak, és várunk 26-án a családi KriszmöszPartin.
