Különleges, de nem kínlódós. A magunk ünnepi stílusához szokottan sok egyszerűsítési törekvéssel, szent pillanatok keresésével, kicsivel-megelégedős örömével teljes.
Én a magam részéről többek között azt határoztam el a karantén kezdetén, hogy nem fogok bedőlni azoknak a facebookról áradó posztoknak, amelyek ezerrel hirdetik, hogy most aztán MEGSOKSZOROZÓDOTT a gyermekünkkel tölthető minőségi idő és MOST AZONNAL kézműveskedjünk, fejlesztő játékozzunk, olvassunk, tornázzunk háromszor annyit, mint ezelőtt és egy délelőtt alatt csináljuk meg az egész Pinterestet, tanuljuk meg fejből az egész Youtube-ot és közben még jógázzunk is Weöres Sándor verseket mormolva.
Egyrészt azért, mert bár valóban több időt töltünk itthon, egymással, azért mégis más a hangulat a világméretű veszélyeztetettség miatt, ezt el kell ismerni, nem olyan azért senkinek sem az érzésvilága, mintha a Jóisten egy négyhónapos halidéjes nyári szünetet zúdított volna ajándékba a nyakunkba. Másrészt azért sem, mert noha igen, sok időt vagyunk itthon együtt, mégiscsak kell élni-enni-lakni-takarítani-kimosott ruhákat hajtogatni-veszekedéseket csitítani-levegőt venni... Meg mindent IS. Jegyzem meg, az egyik dolog, amiért hálás vagyok nagyon, hogy még egyik gyerek sem iskolás és nem kell online tanulni legalább.
De. Azért azt is elhatároztam, hogy a húsvétra valahogy készülni fogunk. Akkor is, ha az én kisnagy Pedritom nem egy kézművesz művész (TUDOM. látom az oviból a kortársai alkotásait, hát hogyismondjam. nem is fejtem ki inkább). És akkor is, ha én magam nem igazán tudok jól zsonglőrködni azzal, hogy mikor találjak időt vele alkotni úgy, hogy a kisebbik is jelen van, aki ugye mindent akar, csak nem mindent tud...
De aztán végül lett egy nagyon jó beszélgetős elbiccelt alvásidőnk, amikor húsvéti nyuszifüzért alkottunk, de ami még ennél is sokkal fontosabb, a húsvét lényegéről beszélgettünk.
Olyan kérdések merültek fel, minthogy
- A húsvéti nyuszi az ember vagy állat? Mármint hogy csak egy ember nyuszinak öltözve? (állat, szerintem.)
- A húsvéti nyuszi éjszaka jön és az ablakba rejti az ajándékokat? (Nem is tudom pontosan)
- A húsvéti nyuszi LÉTEZIK IGAZÁBÓL? (tudod, mit? NEM! És ezúton üzenem azoknak, akik a nyuszit belekeverték a történetbe, hogy KÖVETELEM a magyarázatokat, mert fogalmam sincs).
De aztán rátértünk a lényegre is. Krisztus kereszthalálára és feltámadására. Mert, és ez jó hír, lehet arról is a négyévessel beszélgetni. Elmondtam ezt-azt, aztán jött a visszaigazolás: Pedritonál onnan lehet tudni, hogy valami új tartalmat bedolgozott az elméjébe, hogy visszamondja a Munkásbácsik szemszögéből. A következő sztori bukkant elő.
- Van nekünk is a Zsoltival (ő az egyik képzeletbeli munkás) egy dalocskánk, ami erről szól.
- Tényleg? Elénekled?
- Valahogy úgy van, hogy Mennek a gonoszok rosszalkodni... (dúdolja)
- Aztán hogy van tovább?
- Aztán találkoznak Jézussal, aki elmondja nekik, hogy jónak kell lenni, de ők csak mennek tovább és akkor Jézus elesik, amikor meg elmentek, akkor FELKELT (vagyis feltámadt ugye).
Később elhatároztam, hogy a szent három nap alatt elolvassuk minden nap a Bibliából, hogy mi is történt aznap és mit ünneplünk. Nagycsütörtökön kezdtük, vacsora után gyújtottunk gyertyát, elolvastuk a Beszélgető Bibliából az aznapi mesét (nagyon jó ez a könyvecske, ajánlom szeretettel). Zsombi ennek tiszteletére megtanulta kimondani a Biblia szót ("blüblüe"), Pedrito pedig innentől fogva minden nap ő gyújtotta meg a gyertyát (minden étkezésnél kétszer).
Másnap, nagypéntek lévén, amikor épp zenére volt kedvem, kivételesen nem a Rájátszást indítottam el, hanem Taize énekeket, ezt hallván a mi szentéletű fiunk felkiáltott: 'Ó, ez a bimbamm zene! Nagyon helyes! Ma Isten napja van, kell is imádkozni!"
Ezt a kis esti imát sikerült még néhányszor megismételnünk, egészen kedvesen és aranyosan, persze az is elhangzott azért, hogy "Én bizony a bimbammba nem fogok menni", meg az is, a mit ünneplünk - kérdésre, hogy "azt, hogy meglocsoljuk anyát és kapunk csokit", de egészében véve elmondható, hogy a magunk módján, korosztályhoz méltóan, megszenteltük az Úr Napját.
Még Zsombi is megtanult (a maga módján) keresztet vetni és azt is mondani, hogy ÁMMMMEN.
