Hála Istennek, madarakban gazdag környéken lakunk. A park, főleg így tavasszal, csupa madárcsicsergés.
Amikor még nem lehet kimenni reggelente (mert mondjuk olyan korán van), az ablakból is komoly madármegfigyeléseket lehet véghezvinni.
Például mostanában végignézték a fiúk, ahogyan fészket raknak a galambok az ablakunk alatt lévő fán, és Zsombinak minden reggel az volt az első (na jó, néha a második a kukások után), hogy megnézze, ott ül-e még a galambmama a tojásokon.
De figyeltünk már korábban fakopáncsot munka közben. Valóban gyönyörű madár. Akkoriban még egy kicsit a mostaninál is nehezebb volt Zsombibombit ágyba terelgetni, és volt egy este, amikor éppen a felsoroljuk-hogy-ki-mindenki-alszik-már technikát alkalmaztam. Mondtam neki, hogy már elment aludni a fakopáncs iiiiiiiiiis...
Erre ő: "Először lezuhanyozoooooottttt, ...." (mutatva, ahogyan mossa a hónalját)
A legutóbbi pedig egy sérült madárka volt, akit hosszan figyeltek a fiúk. Egy varjú. Hát ő ugye nem a legszebb fajta, de a gyermekek még Isten tekintetével néznek minden élőlényre. Azonnal a szívükbe zárták, nagyon esetlen volt szegény, ahogy a sánta lábával bicegett a füvön és felrepülni sem tudott, de ha közeledtek hozzá, nagy ijedten próbált elmenekülni. Néztük hosszan, aztán valami mesét kerekítve jövőjéről, sorsára hagytuk.
Altatáskor az esti imában előhozta Zsombi a mit sem sejtő Apának, kézzel-lábbal elmutogatva, hogy pontosan hogy is mozgott a szegény madár. Aztán imádkoztak érte, hogy meggyógyuljon.
Aztán másnap meséli Nagyikának a drága kicsi madármentő:
"Képzeld el, Nagyi! Láttunk egy madarat, el volt törve a lába, ííííííígy tudott csak menni (mutatja). De már imádkoztunk érte. Úgyhogy biztosan megcsinálta már a lábát a Jóisten."
Biztosan megcsinálta.
Madárlesős tavasz mindenkinek! És közben (is) hallgassátok a Kaláka Muzsikáló Madárház című albumát, gyönyörűséges (és a fiúk tudják az összes dalt fejből).
