Szül(et)ésre várva

Közeledik a Nagy Nap. Még csak Ő tudja, mikor lesz, de abban mi is biztosak lehetünk, hogy előbb-utóbb el fog érkezni. S most már inkább előbb. Ennek kapcsán egyre többször kell beszélnem róla (elmondani, miért nem tudok július végére semmit biztosra mondani, mert van egy vis maior, ami mindent felül írhat). Mi az az ennek? És mit takar a róla? Pont ez az: egyre bizonytalanabbul fogalmazom meg, mert nem találom rá a helyes kifejezést:
"A feleségem szülni fog" - a szó legszorosabb értelmében véve igaz, mégis olyan, mintha nekem semmi közöm nem lenne hozzá.
"Szülni fogunk" - a többes szám mosolyt csal az arcokra, s bár nagyon fogadkoztam, hogy ezzel fogok azonosulni, nem sikerült. Minden jószándékom ellenére is: mégse vagyok én ebben egyenrangú szereplő.
"Meg fog születni a gyerekem" - ez az aktuális befutó, mert mégiscsak ő lesz a főszereplő.

S miközben mindez érlelődött bennem, hogy a szülésről, mint a gyermekem első nagy tettéről kezdjek el gondolkodni és beszélni, kaptam ezt a cikket Anitától. Ahol arról beszél az elismert szülész, hogy oda kell figyelnünk már arra is, milyen szavakkal beszélünk a szülésről és "kiemeli a az új szóhasználat fontosságát, ami nem a szülés irányítására, hanem a természetes folyamatok védelmére helyezi a hangsúlyt".

Hát így. Remélem, a lehető legtermészetesebb módon fogsz megszületni, Fiam. Mi azon leszünk!