"Ihr habt ein schönes Leben!" - mondta Franz a telefonba a maga 79 évének a méltóságával és komolyságával. Nagyon jól esett. De nem is ez a helyes kifejezés. Inkább az, hogy kizökkentett a megszokottból - a szó pozitív értelmében. Felvillanyozott: "Tényleg? Amit mesélek kettő percben németül az idős bécsi barátomnak a karácsonyunkról, arra ő azt mondja, hogy milyen szép életünk van?"
***
Franzot 15 éve ismertem meg egy mariazelli zarándoklaton, 2011-ben egy furcsa kérés kapcsán kezdett barátsággá mélyülni a kapcsolatunk. Pár hónappal a brémai ösztöndíjam után azt vettem észre magamon, hogy az ott fényesre csiszolt német tudásom kezd az aktív beszéd híján megkopni idehaza. Akkor támadt az ötletem, hogy átjárok 2-3 hetente hozzá Pozsonyból Bécsbe beszélgetni németül, hogy gyakoroljak. Természetesen belement. Az eredetileg a német konverzációra szánt délelőttökből óriási politikai, történelmi és hitbeli viták keveredtek. Meg személyes mély beszélgetések. Zamatos bécsi kávé mellett, néha-néha borozgatva és mindig egy mennyei ebéddel lezárva. Beszélgetőpartnerekből barátok lettünk. Most már kevesebbet találkozunk, de kb. kéthavonta egyszer felhívjuk egymást. Vagy levelet írunk. Kézzel, borítékban, postán küldve. Franzéknak nincs internetjük. *** Szép életünk van. Nem mondta még ezt így senki nekem. Én se magamnak.
Az úgy kezdődött, hogy anya megunta a Ringatót. Mármint a cédét hallgatni, mert azt mondja, hogy a néni mindig mindent csak két hangon énekel és idegesítő.
Van olyan rész mondjuk, ami apát is idegesítette, amikor a kutyák beszélgetnek. Azt mindig átugratta.
Én szerettem, épphogy csak kezdtem megtanulni a dalokat. De azért már azzal is elégedett vagyok, hogy tudok csipcsipcsókázni, kerekecske-dombocskázni, meg tudom, hogy az Én kis kertet kerteltem... végén anyával együtt kiáltunk fel egy nagyot, hogy huss!
Aztán a másodunokatesóm küldött egy dalt a PalyaBea néni új lemezéről, ezt, ni:
Onnantól erre bulizunk anyával. Háton kendőben, elöl kézben, főzés közben, vagy ha éppen már mindenből elegünk van. Néha apa is beszáll a táncikálásba, sőt még olyan is van, hogy focizik is táncolás közben.
Aztán még az egész cédét is megkaptuk kölcsön Annáéktól, akinek az anyukája szintén elég igényes zeneileg és nem tűri a gagyit. És onnantól napi háromszor lemegy a lemez.
Marhajó csaj ez a BeaNéni. Úgy énekel, hogy nekem is vicces legyen, meg anya is bele tudja képzelni magát a dalokba, például van egy húsklopfolós szám, ami állítólag arról szól, hogy hogyan lesz az anyukák lelke békés attól, hogy kirántanak egy csirkét, de még előtte ütögetik valami deszkán. Hát én nemigen tudom, hogy a klopfolás az micsoda, meg amióta apa diétázik, csirkét sem eszünk, főleg nem egészet, de hogy anya vidámabb lett, amióta ez a zene nálunk van, az biztos.
Hallgassátok meg ezt a cédét, mondjuk az én kedvencem továbbra is az Afrogyerek, az, ha felcsendül, már lendül is a karom a magasba. Majd a szülinapi bulimon, remélem, mindannyian erre táncolunk!
Pár napja elkezdtem aktívan széktáncolni. Bizony! Ismeritek? Ez egy nagyon szórakoztató dolog, nem teljesen veszélytelen, de azért nem annyira hajmeresztő (mint pl. az ágy szélén mászás), hogy a szülők ne engednék meg. Ha meg baleset történne közben, gyorsan ott tudnak teremni. Biztos több változata van, én a palóc-csallóközi kevert verziót tudom, de bárki alakítsa kénye kedve szerint: a hangsúly az önálló mozgás örömén van, amit a széktánc a legkisebbeknek is kínál!
A lépései nagyon egyszerűek, a felesleges kellemetlenségek elkerülése végett mégis tegyük hozzá, hogy a 10 hónap feletti fiúknak szól. Íme, itt vannak:
1. Bemelegítésként játssz békésen a kis kockáiddal a nappali szőnyegén. Ez az intró ne tartson tovább, mint 10 perc, különben a szüleid elbízzák magukat, s netán még a laptpojukat is előveszik, hogy megírjanak pár mailt.
2. Mássz el az első olyan tárgyig négykézláb, amelynél már fel tudsz állni. (fal, kisasztal, kanapé stb.) A szüleid lába, háta itt nem alkalmas, mert magas a veszélye, hogy visszatesznek ülő pozícióba (anyukáknál külön rizikó a hátra kötés, ahonnan egyenes út vezet a pogózáshoz Palya Bea Afrogyerekéig - ami nem rossz, de a széktáncnál nem ez a cél.)
3. Támaszkodó technikával juss el az első olyan székig, ami már tologatható. Gyengébbek kedvéért: a támaszkodó technika azt jelenti, hogy egyik kezeddel mindig kapaszkodsz egy tárgyba (vagy a falba, de ez csak haladóknak ajánlott!), s lépegetsz előre. Kezdőknek csak papucsban javaslom, továbbá szőnyegről leérve fokozottan figyeljünk a csúszásveszélyre, papucsban is.
4. A mozgatható szék elérésekor kerüljük meg legalább egyszer a teljes széket, ezzel meggyőződhetünk róla, hogy egyik oldalról sem ütközik akadályba.
5. Kezdük el bátran tolni a széket előre.
6. Ha megakad a szék, járjuk körbe, s találjuk meg, hol ütközött. Nagyon haladók ki is húzhatják onnan, kezdőknek a másik oldalról tolást ajánljuk.
7. Egy jó tanács a végére: a szék képes olyan tempót felvenni, hogy elhagyja a kezünket, s ekkor bizony a földön találjuk magunkat. Pánikra semmi ok (arra ott vannak a szülők): ez csak annak a jele, hogy kitűnöen elsajátítottuk a széktáncot!
Ennyi. Ugye, milyen egyszerű? Akár naponta többször is lehet táncolni. :)
A vizuális tipusoknak itt egy bemutatóvideó köntösben:
