Schönes Leben

"Ihr habt ein schönes Leben!" - mondta Franz a telefonba a maga 79 évének a méltóságával és komolyságával. Nagyon jól esett. De nem is ez a helyes kifejezés. Inkább az, hogy kizökkentett a megszokottból - a szó pozitív értelmében. Felvillanyozott: "Tényleg? Amit mesélek kettő percben németül az idős bécsi barátomnak a karácsonyunkról, arra ő azt mondja, hogy milyen szép életünk van?"

***

Franzot 15 éve ismertem meg egy mariazelli zarándoklaton, 2011-ben egy furcsa kérés kapcsán kezdett barátsággá mélyülni a kapcsolatunk. Pár hónappal a brémai ösztöndíjam után azt vettem észre magamon, hogy az ott fényesre csiszolt német tudásom kezd az aktív beszéd híján megkopni idehaza. Akkor támadt az ötletem, hogy átjárok 2-3 hetente hozzá Pozsonyból Bécsbe beszélgetni németül, hogy gyakoroljak. Természetesen belement. Az eredetileg a német konverzációra szánt délelőttökből óriási politikai, történelmi és hitbeli viták keveredtek. Meg személyes mély beszélgetések. Zamatos bécsi kávé mellett, néha-néha borozgatva és mindig egy mennyei ebéddel lezárva. Beszélgetőpartnerekből barátok lettünk. Most már kevesebbet találkozunk, de kb. kéthavonta egyszer felhívjuk egymást. Vagy levelet írunk. Kézzel, borítékban, postán küldve. Franzéknak nincs internetjük.

                                                                                         ***

Szép életünk van. Nem mondta még ezt így senki nekem. Én se magamnak.

Danke, Franz!