Fiús anyák karácsonya

Amikor ennek a posztnak az ötletét kitaláltam, akkor még az volt a szándék, hogy egy - látszólag - panaszkodós írásban szedjem össze, miről is kell a fiús anyáknak lemondani, amit a kislányokat nevelő társaik vígan megélhetnek karácsony tájékán.
Például.

1. Heteken keresztül keresgélni a megfelelő csini ruhácskát, amelyet majd szenteste viselni fogunk, neadjisten színekben-mintákban-anyagokban egymáshoz illő csiniruhát keresni mindannyiunknak. Mert Pedrito csak és kizárólag, mindig de mindig MUNKÁS RUHÁBAN akar lenni. Tetőfedő nadrágban. Mára már hosszú órákban mérhető a ruházkodás kapcsán hisztivel töltött idő, ha csupán csak az advent 4. vasárnapja óta eltelt napokat nézzük is. A Tesó még nem nyilvánítja ki ilyen erőteljesen a véleményét, de neki meg olyan testarányai vannak, hogy a magasságához megfelelő nadrágok (amiket már nem pelusos popóra, hanem kb három évesekre terveztek) esélytelen, hogy jók legyenek, tehát nála meg az örökzöld törökbugyogó-szabású kényelmeseknél kötünk ki. 
2. Szépen megkomponált, boldogan mosolygó családi fotókat készíteni Szenteste a fa alatt (és posztolni a közösségi oldalakra, mint ahogy millió más családok teszik, rögtön az után, hogy háromszor összevesztek a fa díszítése és négy és félszer a karácsonyi menü elkészítése kapcsán). Szóval nem lehet fotózkodni, mert a nagyobbik nem hajlandó, a kicsi meg olyan gyorsan mozog, hogy CSAK elmosódott képet lehet róla csinálni. 
3. több nem jut eszembe. Vannak, amik miatt panaszkodhatnék, például a testvérféltékenység aktuális állásából fakadó örökös bunyó, veszekedés, sikítozás és egymás szorongatása, de az nem specifikusan a fiúságukból, hanem a normál gyermeki működésükből fakad. Hát nem könnyű, de cserébe legalább sosem fog véget érni. 

Viszont. Lehet velük egy csomó minden mást. Például 

• Mézeskalácsot sütni és díszíteni, amit ráadásul egy másik jóbarát fiús anyukatárs szervez a saját otthonába, meggyúrja a tésztát, és irányítja a kerge másfél-négy-ötéveseket, akik, mint a kis angyal, gyúrják, formázzák, eszik. Imádnivaló. 
• Bármilyen más tésztát gyúrni, csak szembe kell nézni a ténnyel, hogy meg fogják köpködni, mert az Apjuk tavaly megtanította nekik, hogy úgy lesz jó. Hát ez van. Jó esetben csak játékból köpködik. 
• A korosztálynak megfelelően egyszerű karácsonyi dekorációkat készíteni, azzal számolva persze, hogy Pedrito nem tűri, ha az anyja meg akarja mutatni, hogy hogyan "kell". Ő csakis a saját zenéjére táncol. Akarom mondani kézműveskedik. 
• Adventi koszorút készíteni, és a gyertyákat pedig minden este, egy dal erejéig meggyújtva áldott csendben nézegetni, kézen fogva. Aztán pedig hálát adni a Jóistennek az aznapi jóságáért. Gyönyörű, zseniális, szívmelengető, hogy ezt, ennyit már a másfél éves is megtanult és ha csak ketten voltunk otthon vacsoraidőben, akkor is kérte. És már azt is tudja, hogy ha asztalhoz ül, akkor imára kulcsolja a kezét. 
• Ajándékokat kicsomagolni, bármennyit, bármilyet, bármikor. Aztán kérdezgetni napestig, hogy mikor lesz még több ajándék. Ja, és már leleplezni is kifinomult érzékenységgel tudják, hogy hova vannak elrejtve az ajándékok ("Valaki jöjjön nekem segíteni kinyitni a szauna ajtaját! Ott van bent egy DÍNÓ, ki kell szabadítanunk!")
• Óriási karácsonyi beöltözős Rock-and-roll-műsort rendezni Apa vezényletével, amelynek a szent családhoz ugyan az égvilágon semmi köze, de még a háromkirályokhoz sem, viszont cserébe olyan önfeledt örömmel jár és úgy meg tudja nevettetni Anyát, mint kb az egész évben semmi más. 

És még sorolhatnám. 

Intenzív, élménydús, szép, meghitt, sok találkozással, rengeteg közös játszással teli karácsonyunk volt. Nem az az egyszerű fajta. Ezt azért írom le, mert a karácsonyról sokan csak a kirakatba valót osztják meg, ugyanakkor én azt szeretem, ha találhat sorközösséget az is, akinek nem tökéletesen jólfésült, előre megírt minta szerint zajlottak az ünnepek. 

A miénk aztán nem volt tökéletes. 

Volt benne hiszti, nem-elég-az-ajándék, mért-nem-hozott-a-jézuska-darusautót, nemadomkölcsönazenyém, nemveszekfelszépruhát, nemakarokmenni, nemltözökegyáltalán. Is.

És volt benne csodálatos, gyermeki lelkű angyalvárás, közös lakásszépítés, takarítás (ha EZT meglátják az angyalkák, nagyon fognak neki örülni), sütés, krumplisaláta-készítés. Aztán a karácsonyfa díszeinek jelentős leszedegetése ("jaaaaj de szép lesz ez az ajándék a ZöldMackónak, leveszem!"), sámliról szaloncukrok levadászása, önként aludni indulás (hátha MÉG hoznak ajándékot, ha szépen alszunk).

Volt benne fantasztikus jómodorral vendégvárás, közös asztalterítés, evés-játszás, anyaszülinapi mókázás. 

És volt benne unokatesókkal féktelen hancúrozás, Guszonai nagyikával késő estig mesélés, templomba nemmenni akarás, fahordás, CsabiBácsival örömzenélés, össsznépi BodriKutya-sétáltatás, szilveszteri családi mozizás.

Olyan sok minden, hogy elmesélni se győzzük.
De azt, hogy mindvégig velünk volt, nagyon köszönjük a Jóistennek! Igazán kreatívan kanyarintotta az idei évünk végét mindenféle kalandokkal tarkítottá.
A lényeg, hogy a szeretet ott volt, megszületett, megerősödött.

A következő bejegyzésben pedig arról is kirétünk, hogyan ismerkedik a Tesó a szobatisztaság felé vezető úttal.