Hello Karácsony!

Zsombi kérdezi ma. 

 - Anyaaaa, mikor megyünk el a könyvesüzletbe? 

 - Hát, édesem, majd ha mindenki meggyógyult... 

- De én KETTESBEN szeretnék veled! Te meg én!

- hmmmm, hát ez nagyon jó ötlet, drágám. Mit szeretnél venni?
- hát ÚJ työnvveket (így mondja, ilyen kicsit érdekesen-édesen. TYÖnvek) 

- jóóó, elmehetünk valamikor könyvtárba is! 

- De én az üzletbe szeretnék, mert onnan ÖRÖKRE az enyém lehet... 

 Hát. Ezzel levett a lábamról teljesen.

Úrinő

Esti futkorászás, mókázás, kacagás, bolondozás. 

 Pedrito már sokadjára énekelget valami gyerekfülnek nagyon vicces, pukizással kapcsolatos nótát. 

 Én, minden elszántságommal, de még humoromnál, érkezem jelentőségteljesen az emeletre, terelgetni őket a pizsama felé. 

Mondom neki: 

- Fiam, ha még egyszer meg kell ezt hallgatnom, biztosan sikítani fogok, hagyd már abba! 

 - Miért nem tetszik ez neked, Anya? 

 - Mert én egy úrinő vagyok és ki nem állhatom a fingos poénokat! 

 - "Az én anyááááám egy igazi úrinő volt!" - mesélem majd az unokáimnak... - válaszolja, arcán minden huncutsággal, hatalmas elégedettséggel... 

 hát nem imádnivaló és nagyfiús?