Másfél éves ki mit tud

Már régen akartam írni a szülői összehasonlítgatás jelenségéről, amelyhez semmi nincs fogható.
Egy nagyon, nagyon agresszív, sorok között megbúvó jelenségről van szó, amely egyszerűen úgy kúszik be az életünkbe, hogy észre sem vesszük, nem is akarjuk, sőt néha kimondottan tiltakozunk ellene, meg letagadjuk, de akkor is megjelenik. Olyasmi lehet, mint amikor vírushordozó az ember és nem tudja, éppen mikor áll nyerésre a harcban a vírus és mikor a szervezet (lásd még hpv).
A kór kialakulása a következő forgatókönyvet követi többé-kevésbé.
1. gyermeked születik
2. megismerkedsz más, hasonló korú gyereket nevelő szülőkkel
3. ezek az új ismerősök lesznek azok, akikkel leggyakrabban találkozol, játszótér, gyerekorvos, fagyizás, játszótér, miegymás - általában ezek, körbe-körbe, később jön a szülői értekezlet és a gyerekbuli, mint kiváló új platformok
4. a kommunikáció menete megváltozik: a "Hogy vagytok?" klasszikus formulára a válasz szinte minden eseten annak felsorolása, hogy MIT TUD éppen a gyerek.
5. viszontválaszként jön az erre való reakció: kételkedés, rákontrázás, csodálkozásnak álcázott bosszankodás, satöbbi.

Hogy miért? Erre sokféle válasz van.
Talán, mert könnyebb ilyenfajta tényeket felsorolni, hogy éppen mennyit alszik egyhúzomban éjszaka, hány lépést tett meg tegnapelőtt életében először, hány kockából épített tornyot stb, mint őszintén magunkba nézni és a nagy pörgés közepette elgodolkodni a valós hogylétünkről.
Talán azért, mert a társadalom elvárja, hogy akinek kisgyereke van, az legyen ragyogóan boldog, hiszen egy csodát tudhat magáénak, amely minden nap új ragyogásával kényezteti el. És meg akarunk ennek felelni és KIZÁRÓLAG ujjongóan boldogok merünk lenni a nap minden percében. Milyen visszataszító lenne már kisgyerekes anyaként vagy apaként azt mondani, hogy bakker, alig élek, mert hetek, hónapok óta nem alszom. Minekazilyennekagyerek. Ugye.
(Pedig amúgy megfér egymás mellett az alig-működnek-az-életfunkcióim és az elképesztően-boldog-vagyok-nem-győzök-benne-gyönyörködni állapot).
Talán, mert azt akarjuk erősíteni magunkban, hogy a mi gyerekünk különleges, tehetséges, kimagasló (apropó: az elmúlt héten két olyan babáról hallottam, akik hat hetes koruk előtt át tudnak fordulni hátról hasra vagy fordítva. hátkihiszieztel. azújgenerációmárcsakilyenszédületes).
Talán, mert reszketve lessük a táblázatokat, de legfőképpen a más gyerekét, hogy ugye a miénk is "hozza a papírformát" és ugye nincs elkésve, ha az egyéves szülinapján még csak bukfencezni tud, de verset még nem mond, csak prózát. Ugye.
A hogyvagytokra amúgy én is kilencven százalékban azt válaszolom, hogy jól. Merthát, mérleg ide vagy oda, mindig inkább jobban vagyunk, mint rosszabbul, meg nem is akarom ijesztgetni a drága embereket, hadd örüljenek ők is a gyerekem TELJESÍTMÉNYEINEK.
Tud-e pápázni, küld-e puszit, megmutatja-e a játékát... Mennyire utálom ezeket. És mennyire nem tudom kikerülni...
Hát ezért mondom én, hogy nagyon alattomos ez a vírus. Akkor is adsz összehasonlítási alapot, ha csak információt közölsz, és akkos is össze vagy hasonlítva, amikor még nem is mondtál semmit.

Na de. Az egész bejegyzést azért kezdtem el írni, mert Pedrito most másfél éves. És meg akartam örökíteni, hogy mik is érdeklik mostanában. Alább egy lista mindenféle hátsó szándék nélkül.

Jár, szalad, fogócskázik, kanapéra felmászik, váltott lábbal lépcsőzik
Motorozik, egyedül csúszdázik, ágyról (végre) lejön.
Egyedül is tud enni kanállal, villával
Inni pohárból
Utána szalvétával a száját megtörölni, meg az etetőszék tálcáját, tökéletesen tisztára

Néven szólít sokakat, bár a felnőtt nőkre általában gyűjtőnevet használ (EI)
Ha elmesélünk történeteket (pl a napját este), kommentál, hozzáteszi, amit kihagytam a felsorolásból
Fényképről felismeri a családtagokat
Tud érzelmeket kifejezni nem csak saját maga, hanem mások helyett is (pl sír a maci, mert leesett a székről)
És megvígasztal mindenkit, akinek baja esik - megölelgeti a könyvet, ha a mesében valamelyik szereplőnek valami baja van, együtt érez minden játékkal, aki éppen a rövidebbet húzta, ez iszonyú édes és szívmelengető
Kér enni, inni, egyértelműen jelzi, ha mást kér vagy ha befejezte az evést.
Bármilyen zenét meghall, táncolni kezd rá.




Állathangokat utánoz, szavakkal énekelget.
Nagyon magas tornyot tud építeni fa kockákból, bár ez utóbbiak helyét pillanatok alatt átvette a duplo (ennek a működését még nem érti, de az állatfigurák, meg a közlekedési eszközök nagyon nagy kedvenccé váltak)
Az ajtón ki- és be közlekedést játssza naphosszat az állatokkal és alagút alatt átvonatozást (ez bizotsan valami születésélmény-újrajátszás, mondja a pszicho énem).

Segít a házimunkában: szól, ha lejárt a program, kiszedi a mosógépből a pelusokat és ha megmutatom, hová tegye, ki is teregeti őket a radiátorra, aztán szól, amikor készen van
Imád söpörni, törlőronggyal törölgetni, porszívót tologatni
Tud fogat mosni és a végén köpködni is, csak még azt nem tudja megcsinálni, hogy hogyan ne nyelje le, amit ki kéne köpni.
Kiválóan magoz ki mindennemű nyári gyümölcsöt: meggyet, barackot, cseresznyét - a mag általában jobban érdekli, mint a körítés, de azért megeszi azokat is. Csak azt nehéz hova tenni, hogy hogyhogy a szezámmagot meg a paradicsom magját megehetjük, a cseresznyéét meg nem.

Új fog érkezéséről nem tudunk, marad az eddigi tizenkettő.
És, hogy ne kerüljük ki az éjszakák menetére vonatkozó kérdést sem: továbbra SEM ALUSSZA ÁT az éjszakát. De volt már rá példa, hogy éjfél után ébredt először. És fél9-ig aludt.

A lista természetesen nem teljes, aki tud még mást, írja meg kommentben és majd kitalálunk valami jó kis nyereményt.

6+1 ok, amiért Gombaszögön a babáknak is tetszik a levegő

Pedrito idén már másodjára volt ott velünk a Gombaszögi Nyári Táborban, és hazajövet akkorára duzzadt a szívünkben a hála meg az elégedettség, hogy arra gondoltunk, megörökítjük és tovább adjuk mindazon felismeréseket, amelyek – szerintünk – arra adnak magyarázatot, hogy miért és hogyan érdemes részt venni egy ilyen jellegű fesztiválon kisgyerekkel. Szóval miért is volt olyan jó egy másfél évessel ott tölteni néhány napot?

1. Tele van hihetetlenül érdekes látnivalókkal és játéklehetőségekkel. 
Lehet a lovastúrás nyihahákkal barátkozni, a Gombaoviba betévedő, ölbe kucorodós kiscicát simogatni, vallásos áhítattal figyelni minden nap a szemetet begyűjtő kisteherautót vagy éppen a kisvonatnak kinéző grillstandot. Szaladgálni vagy köveket pakolgatni a Labirintusban, óriásbuborékot eregetni, arcfestékbe belenyúlni, kajáért sorban állás közben tobozokat gyűjtögetni az erdő szélén, homokozni a strandröplabda-pálya sarkában, vadidegenek nagyfiúkkal focizni, vagy éppen székeket tologatni a kocsma teraszán.

 
2. Evés-alvás fronton minden megoldható.
Szoptatott babáknak bárhol lehetséges (vagyis senkit sem zavar) a dolog, otthonról hozott babakaja melegíthető a segítőkész grillesek mikrójában. Altatás szempontból pedig szintén láttunk már mindent. Önállóan elalvó gyerekeknek mindig akad egy kényelmes matrac a fa tövében vagy egy kihagyhatatlan élményt nyújtó függőágy. Kisebb babák hordozóban altatásához bármikor lehet találni egy unalamasan monoton hangon beszélő előadót, de van, akinek elég egy séta a barlang bejáratáig. A kisebb számban fellelhető babakocsisoknak pedig ellenálhatatlanul zötykölődő utak állnak rendelkezésére. A pelenkázás, öltöztetés és hasonlók a szülői lazaság függvényében szintén mindenhol megoldhatók. Mi kis kompromisszumokkal, de mosipelusban toltuk végig a négy napot.

3. Mindig akadnak cimbik, óvónénik és játszópajtások. 
Nagyobb gyerekek, akik megtanítanak arra, hogy kölesgolyót enni mégiscsak jó, fiatal felnőttek, akik nem úgy nyomulnak, mint az abajgatós rokonok, akik elől menekülni kell, hanem emberszámba veszik a másfél évest is, tiszteletben tartják az intim zónáját meg a határait és a barátkozásnak olyanfajta normális, nyitott és érzékeny folyamatán mennek lépésről lépésre, ami a felnőttek körében is elfogadott.  Van Gombaovi, ahol szívvel-lélekkel vigyáznak az otthagyható méretű gyerekekre és befogadják a csatolmány szülővel érkező kisebbeket is. És ha már a miénknél nagyobbakról is szó esett: elképesztő módon elemükben vannak itt a gyerekek, mintha a lényük legjobbját hozná ki belőlük a környezet: nyitottak, önállóak, szabadok lesznek. A szülők bátran engedik őket, mert világosak a határok és veszélytelenek az idegenek, inspiráló a természet és nem lehet elveszni sem. Sosem hallottunk még elveszett, vagy veszélyesen megsérült gyerekről Gombaszögön. 

4. Mert az esőtől meglazult sárban olyan jól lehet a dombokról lefelé kismotorozni, ahogy az otthoni játszótereken sosem tudnál. 
Odafelé menet a mi fiunk még éppenhogycsak elsajátította a klasszik fröccsöntött műanyag babajárművön való közlekedés tudományát, akarom mondani összeálltak az agyában a szükséges idegi kapcsolódások ahhoz, hogy a váltott lábbal löködés mozdulatára képes legyen. Hazaindulásunk előtt meg már alig lehetett megállítani, hogy hegymenetben föl vagy lefelé végigmotorozza a tábort.

5. Sok és jóféle zene van. 
Lehet táncolni evés közben, lehet kipróbálni sámándobot, hangtálat meg még sok más vonzó bigyót, és még a gyerektáncházba oda se értünk idén. De majd jövőre.

6. Egész nap a természetben lehet lenni, és tényleg-tényleg jó a levegő. 
Erről csak annyit, hogy érdemes mindenféle időjárásra felkészülni, és mindennek az ellenkezőjére is, tehát gumicsizma és esőnadrág kötelező, meg meleg ruha is, mert meglepően hideggé tud válni a völgy. Meg hogy hosszú idő után először fordult elő, hogy Pedrito két ébredéssel végigaludta az éjszakát (nem sátorban, hanem panzióban aludtunk, tehát a koncertek hatásáról nem tudok beszámolni), meg hogy amikor hazajöttünk, pár napig ki volt száradva az orrunk minden reggel, akkor vettem észre, hogy itthon mennyivel szárazabb a levegő.

+1: Mert ahol anyának és apának jó, ott boldog lesz a baba is. 
Hőségben, esőben, zenében, csöndben, maszatosan, mezítláb. Ajánlom mindenkinek, aki szereti.