Igazi nagyfiú.
Megünnepeltük a szülinapját, többször is.
Már tudja, mennyi a három gyertya.
Imádja és élvezni a sok vendéggel járó partikat. A táncos bulikat lehetőleg!
Fejből tudja a Pál utcai fiúk musical néhány dalát.
Szeret az általa ismert táraság középpontjában lenni.
Komplexen fogalmaz, feltételes módban, múlt időben is. Érvel, ellentmond, információkat elferdít, viccel és humorizál, végtelen kitartással kérdez.
Fantasztikusan szerepjátékozik, egyszerre már több karakterbe is bele tudja élni magát, és ezeket váltogatni (például nagy kedvencében, amikor a munkásbácsik dolgoznak a tetőn, van, hogy két munkás megbeszélését játssza el egyedül élőben vagy telefonon), különböző hangot ad a különböző szereplőknek és van egy speciálisan megformált munkásbácsi-beszédmódja. Imádnivaló.
Ferrgetegesen érzékeny az illatokra és szagokra,
egészen bátran mászik magas mászókákra és nagyon jó az egyensúlyérzéke.
Tud két lábbal ugrálni és saját bevallása szerint bukfencezni is (szerintünk nem.).
Imád az ágyban hancúrozni (VIHANCÚROZÁSnak hívja) és szereti, ha dögönyözik (ezt meg DAGONYÁSZÁSNAK).
Bármikor meg tudja nevettetni a kisöccsét, aki követi őt, mint egy kiskacsa (ennek persze P nem mindig örül, olyankor félregurítja a tesót), és egész jól tűri ezt az egész tesó-ügyet (bár még nem egészen tanult meg azzal együttélni, hogy a Tesó már kúszik és BÁRHOVÁ elér, ha az ő játékai után szeretne menni).
Remekül tud futóbiciklizni (a pedálozás viszont még mindig nem megy), jobb pogácsát süt, mint én (mert naagyon sok szezámmagot szór rá és gyönyörűen beletegyegeti a tenyerével).
És még mindig imádja a házimunkát - magától, kérés nélkül felsöpör néha itt-ott, és kompetensen kikapcsolja a mosogatógépet, a saját tányérját meg beleteszi, szintén kérés nélkül.
Egészen ügyesen focizik és hatalmas rúgások után úgy tud elesni, mint egy igazi kaszkadőr.
Szeret enni, csak általában nincs rá ideje, és nem szeret aludni, de többnyire azért sikerül neki, átalussza az éjszakát egészen reggel ötig.
Imádja a meséket, a mese bármikor jó megnyugvást tud hozni,
időnként szóba elegyedik a mesehősökkel, máskor meg velük azonosul.
Van egy mese, a Graffaló, amit szóról szóra tud fejből,
és tátott szájjal hallgatja, ha a Guszonai Nagyika mesél neki.
Egyre ügyesebben tud önállóan öltözni, meg úgy egyáltalán, önállóan csinálni bármit.
Gyönyörűen ki tudja fejezni az érzéseit, a legszebben azt, hogy "Anya, szeretlek!"
Szerintünk naagyon vagány kisfiú, hálásak vagyunk a társaságáért a Jóistennek :)
