Már régen akartam írni a szülői összehasonlítgatás jelenségéről, amelyhez semmi nincs fogható.
Egy nagyon, nagyon agresszív, sorok között megbúvó jelenségről van szó, amely egyszerűen úgy kúszik be az életünkbe, hogy észre sem vesszük, nem is akarjuk, sőt néha kimondottan tiltakozunk ellene, meg letagadjuk, de akkor is megjelenik. Olyasmi lehet, mint amikor vírushordozó az ember és nem tudja, éppen mikor áll nyerésre a harcban a vírus és mikor a szervezet (lásd még hpv).
A kór kialakulása a következő forgatókönyvet követi többé-kevésbé.
1. gyermeked születik
2. megismerkedsz más, hasonló korú gyereket nevelő szülőkkel
3. ezek az új ismerősök lesznek azok, akikkel leggyakrabban találkozol, játszótér, gyerekorvos, fagyizás, játszótér, miegymás - általában ezek, körbe-körbe, később jön a szülői értekezlet és a gyerekbuli, mint kiváló új platformok
4. a kommunikáció menete megváltozik: a "Hogy vagytok?" klasszikus formulára a válasz szinte minden eseten annak felsorolása, hogy MIT TUD éppen a gyerek.
5. viszontválaszként jön az erre való reakció: kételkedés, rákontrázás, csodálkozásnak álcázott bosszankodás, satöbbi.
Hogy miért? Erre sokféle válasz van.
Talán, mert könnyebb ilyenfajta tényeket felsorolni, hogy éppen mennyit alszik egyhúzomban éjszaka, hány lépést tett meg tegnapelőtt életében először, hány kockából épített tornyot stb, mint őszintén magunkba nézni és a nagy pörgés közepette elgodolkodni a valós hogylétünkről.
Talán azért, mert a társadalom elvárja, hogy akinek kisgyereke van, az legyen ragyogóan boldog, hiszen egy csodát tudhat magáénak, amely minden nap új ragyogásával kényezteti el. És meg akarunk ennek felelni és KIZÁRÓLAG ujjongóan boldogok merünk lenni a nap minden percében. Milyen visszataszító lenne már kisgyerekes anyaként vagy apaként azt mondani, hogy bakker, alig élek, mert hetek, hónapok óta nem alszom. Minekazilyennekagyerek. Ugye.
(Pedig amúgy megfér egymás mellett az alig-működnek-az-életfunkcióim és az elképesztően-boldog-vagyok-nem-győzök-benne-gyönyörködni állapot).
Talán, mert azt akarjuk erősíteni magunkban, hogy a mi gyerekünk különleges, tehetséges, kimagasló (apropó: az elmúlt héten két olyan babáról hallottam, akik hat hetes koruk előtt át tudnak fordulni hátról hasra vagy fordítva. hátkihiszieztel. azújgenerációmárcsakilyenszédületes).
Talán, mert reszketve lessük a táblázatokat, de legfőképpen a más gyerekét, hogy ugye a miénk is "hozza a papírformát" és ugye nincs elkésve, ha az egyéves szülinapján még csak bukfencezni tud, de verset még nem mond, csak prózát. Ugye.
A hogyvagytokra amúgy én is kilencven százalékban azt válaszolom, hogy jól. Merthát, mérleg ide vagy oda, mindig inkább jobban vagyunk, mint rosszabbul, meg nem is akarom ijesztgetni a drága embereket, hadd örüljenek ők is a gyerekem TELJESÍTMÉNYEINEK.
Tud-e pápázni, küld-e puszit, megmutatja-e a játékát... Mennyire utálom ezeket. És mennyire nem tudom kikerülni...
Hát ezért mondom én, hogy nagyon alattomos ez a vírus. Akkor is adsz összehasonlítási alapot, ha csak információt közölsz, és akkos is össze vagy hasonlítva, amikor még nem is mondtál semmit.
Na de. Az egész bejegyzést azért kezdtem el írni, mert Pedrito most másfél éves. És meg akartam örökíteni, hogy mik is érdeklik mostanában. Alább egy lista mindenféle hátsó szándék nélkül.
Jár, szalad, fogócskázik, kanapéra felmászik, váltott lábbal lépcsőzik
Motorozik, egyedül csúszdázik, ágyról (végre) lejön.
Egyedül is tud enni kanállal, villával
Inni pohárból
Utána szalvétával a száját megtörölni, meg az etetőszék tálcáját, tökéletesen tisztára
Néven szólít sokakat, bár a felnőtt nőkre általában gyűjtőnevet használ (EI)
Ha elmesélünk történeteket (pl a napját este), kommentál, hozzáteszi, amit kihagytam a felsorolásból
Fényképről felismeri a családtagokat
Tud érzelmeket kifejezni nem csak saját maga, hanem mások helyett is (pl sír a maci, mert leesett a székről)
És megvígasztal mindenkit, akinek baja esik - megölelgeti a könyvet, ha a mesében valamelyik szereplőnek valami baja van, együtt érez minden játékkal, aki éppen a rövidebbet húzta, ez iszonyú édes és szívmelengető
Kér enni, inni, egyértelműen jelzi, ha mást kér vagy ha befejezte az evést.
Bármilyen zenét meghall, táncolni kezd rá.
Állathangokat utánoz, szavakkal énekelget.
Nagyon magas tornyot tud építeni fa kockákból, bár ez utóbbiak helyét pillanatok alatt átvette a duplo (ennek a működését még nem érti, de az állatfigurák, meg a közlekedési eszközök nagyon nagy kedvenccé váltak)
Az ajtón ki- és be közlekedést játssza naphosszat az állatokkal és alagút alatt átvonatozást (ez bizotsan valami születésélmény-újrajátszás, mondja a pszicho énem).
Segít a házimunkában: szól, ha lejárt a program, kiszedi a mosógépből a pelusokat és ha megmutatom, hová tegye, ki is teregeti őket a radiátorra, aztán szól, amikor készen van
Imád söpörni, törlőronggyal törölgetni, porszívót tologatni
Tud fogat mosni és a végén köpködni is, csak még azt nem tudja megcsinálni, hogy hogyan ne nyelje le, amit ki kéne köpni.
Kiválóan magoz ki mindennemű nyári gyümölcsöt: meggyet, barackot, cseresznyét - a mag általában jobban érdekli, mint a körítés, de azért megeszi azokat is. Csak azt nehéz hova tenni, hogy hogyhogy a szezámmagot meg a paradicsom magját megehetjük, a cseresznyéét meg nem.
Új fog érkezéséről nem tudunk, marad az eddigi tizenkettő.
És, hogy ne kerüljük ki az éjszakák menetére vonatkozó kérdést sem: továbbra SEM ALUSSZA ÁT az éjszakát. De volt már rá példa, hogy éjfél után ébredt először. És fél9-ig aludt.
A lista természetesen nem teljes, aki tud még mást, írja meg kommentben és majd kitalálunk valami jó kis nyereményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése