"Amikor megszületett a baba, az olyan hatást gyakorolt a mi kapcsolati rendszerünkre, mint amikor egy kézigránát felrobban a harctéren, és miután már elül a füst, már semmi sincs ott, mint annak előtte volt."
Más szóval - ahogy Feri fogalmaz - felborul az addigi egyensúly. Egy kicsit a feje tetejére áll a világ. Erről keveset osztunk meg kifelé. A Facebookon csak a családi idill, a kacagás és móka árad mindenfelől, a nagy szociális kirakatba mindenki csak a szépet és jót teszi ki, az élet habos oldalát. Én is. Mi is.
De van egy árnyékos oldal is. Csak arról kevesebbet beszélünk. Mert ugyan ki szeret panaszkodni. Az nem elegáns. (Már a babákat is csittítjuk, mikor sírnak, nem?) Meg nehéz is "ezt" szavakba önteni. Úgy beszélni "róla", hogy a másik ne azonnal vigasztalni vagy biztatni akarjon, hogy ne panaszkodásnak tűnjön, hanem aktuális helyzetjelentésnek. Amióta megnéztük ezt a Pál Feri előadást, megvan, hogy mi is az "ez", és már beszélni is könnyebb róla: EGYENSÚLYVESZTÉS.
És mintha megbirkózni is könnyebb lenne vele így, hogy tudjuk a nevét s nyíltan beszélhetünk róla - legalább magunk közt.
Nagy szeretettel ajánljuk minden szülőtársnak ezt a Pál Feri előadást:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése