A bárányhimlőről

Mindjárt az elején elárulom nektek: nem veszélyes. Nem csak, hogy ki lehet bírni, de még csak észre se veszitek. Jó, jó, enyhén viszketnek majd itt-ott azok a fránya kis pöttyök (nekem a lábamon), de ha az Anyukátok nektek is fúj rá aloeverás sprayt, akkor az még mókás is lesz. Én például lázas se voltam. Vagyis, hát, lehet, hogy csak nem vettük észre, olyan meleg volt kinn, hogy ki figyelte, mitől meleg a testem...

Két dolgot azért sajnálok: haza kellett jönnünk az Ördögkatlanból miatta és le kellett mondanunk a tátrai kirándulásunkat. Pedig azt tavaly is úgy élveztem. S aztán végig benn kellett lennem a lakásban, nem mehettünk se hintázni a parkba, se Rexivel nem játszhattam lenn a ház előtt, a biciklizések is kimaradtak és látogatóba se mehettem senkihez (Esztiiiiiiiiiiiiiii, úgy hiányoztááááááál, ki csapkodta így a fejed?!)

Az egyetlen mentsváram - meg nekem úgy tűnt, hogy az Apáé meg az Anyáé is - a Mamáék udvara volt. Az volt az én bárányhimlős oázisom! Mikor már Anya kezdett az agyamra menni, mert semmi újat nem tudott a lakásban kitalálni, akkor inkább jobbnak láttam szólni neki, hogy menjünk át, s hancúrozzunk egyet az udvaron. Mivel biztosra akartam menni, egy kis toporzékolással adtam nyomatékot a kívánságomnak Gyorsan megértette.

Apával meg autóztunk. Iggen jó az új ülés, amit kaptam: magas, így én is kilátok rendesen az ablakon, széles, puha, stabil és ledönthető kicsit, hogy mikor alszok, ne billenjen előre a fejem. Esténként elmentünk egyszer-kétszer egy kis városi kocsikázásra, s aztán még a kormányhoz is odaengedett. A miénket még nem tudom úgy kezelni, mint a Papa autóját, abban már a zenét is be tudom kapcsolni, de a visszapillantó tükörre azért tettem egy-két kéznyomot, hogy lássák, az első sorban is jártam ám.

A legjobb dolog meg az volt, hogy egész nap cicizhettem. Reggeltől estig, aztán estétől reggelig. És ezt nem lehet megunni. Nyammm-nyammm.

Szóval, summa summarum, nem olyan borzasztó dolog ez a bárányhinlő. Ajánlom Nektek, hogy gyorsan essetek át rajta. Minél később, annál több lesz a macera vele. A hét éves unokatesómon például legalább 10x annyi piros pötty volt, mint rajtam, meg jobban is viszketett neki. Nem beszélve Keresztapuról, aki csak most kapta el az unokatesóktól. Jaaaaj, ő alaposan megszenved vele.

Keresztapu, kitartást, kenjél rá te is aloe verát, meg Cicizzél sokat, és minden jó lesz, hidd el!