A bázis

"Gyere akkor, üljünk le egy kicsit a kanapéra!" - ez a mondat Pedritóval olyan sokszor a nehéz helyzetek kezelésének a kulcs momentuma volt/lett, hogy néha már a nehezebb időszakokban úgy érzem, ezen az egy kis szűkös ikea klippan kanapén éljük le az egész életünket (és most ide lehet képzelni azokat a vicces vagy félkomoly videóklippeket, amelyek a kisgyerekes anyák életét ábrázolják, hogy mit is csinálnak egész nap).

Szóval olyankor leülünk a kanapéra, vagy csak kuckózunk simán, vagy leggyakrabban keresünk egy könyvet és olvasunk végtelenségig. És ez megnyugtató.
Mostanra már a Tesó is megtanulta, hihetetlen egyébként, hogy 16 hónapos korához képest mennyire hajszálpontosan képes utánozni, összefüggéseket megjegyezni, tudni a dolgok helyét, tudni és irányítani, hogy mi mi után következik (pl. ha valaki megérkezik hozzánk, akkor szépen sorban elmutogatja neki ellentmondást nem tűrő stílusban, hogy milyen ruhadarabot vegyen le magáról és hova tegye, és olyankor naaaaagyon kompetensnek és hozzáértőnek érzi magát, végtelen cuki).

Sok olyan megható jelenet volt mostanában, hogy amikor hármasban voltunk itthon, szükségem volt egy szusszanásnyi időre, egy délelőtti zuhanyra, vagy bármi hasonlóra és olyankor arra érkeztem vissza, hogy ülnek ketten a kanapén és együtt olvasnak.


De az utóbbi idők legszívmelengetőbb kanapés kuckós jelenete a következő volt:
Altatási időben bőven benne voltunk, de Pedrito nem akart aludni, a Tesó meg ezt megszentette és ő is kiszökött az ágyból, ahelyett, hogy megadta volna magát.
Apa és Pedrito ültek az ágyon, Apa olvasott. Tesó is odaült melléjük, nagy heves mutogatással odahívogatott engem is. Persze aztán bemászott az ölembe cicizni.
Ekkor Pedrito hozta az egyik mostanában kedvenc könyvét,
majd közölte Apával, hogy ne olvassa, mert ő magának is el tudja olvasni.
és kinyitotta, és valóban felolvasta az egészet.
Tesó boldogan hallgatta, majd amikor a tüsszentős részhez ért a mese, ő is leszállt a ciciről és beszúrt egy háápci felkiáltást.
És így olvasgattunk még egy jó ideig, mígnem aztán tényleg elmentünk aludni.

Klippan kanapé, a bázis :)
Nem tudok elég hálás lenni, hogy a könyvek szeretetét így magukba szippantották már most.
folyt köv.