Már egy hete vagyunk a Tátrában, és még semmi magas hegyre nem mentünk fel. Ez az anya meg apa folyamatosan fázik. Nekünk a Zsombival semmi bajunk, ha csak rajtunk múlna, ébredés után (5.30 és 6.00 között - Apa megj.) azonnal kimennénk az udvarra, elővennénk a munkagépeket a kisházból s már hordanánk is a homokot. Meg adnánk az állatoknak enni - vannak itt lovacskák, két póni meg egy nagy is, tyúkok (egy kakassal), pici barik meg egy kecske is. Kiscica is volt pár napig, de aztán valami szomszéd fiú elvitte magához. Ezt állítja Apa, hogy ezt mondta neki az a nagy bácsi, akié itt minden. Én nem tudok vele beszélni, mert ő nem tud magyarul. Nem tudom, miért nem tud. De apa tud szlovákul, vele beszélget. De a kutyájuk ért magyarul, az biztos, mert mikor mondom neki, hogy "nono", meg "ül" s közben felemelem a kezem, ahogy a Papa tanította, akkor szót fogadnak.
Szóval: amit mondani akartam, hogy ma elmentünk végre túrázni. Jó magasra. Egy sípályán mentünk fel. Én nem tudom, miért pont ott, de jó meredek volt. Meg is álltunk jó sokszor. Zsombor Apa hátán jött, nem is akarta levenni, mondogatta neki, hogy "te legurulnál itt, Zsombikám, nem vehetlek le". De aztán csak levette, mikor Zsombi már a hajtát szaggata. Oszt mégse gurult le, látod, tónyó Apa, korábban is levehetted volna.
Nagyon megérte felmenni. Mert volt ott két nagy játszótér is. Csúszdával. Meg egy kalózhajóval. Jót játszottunk ott. Anyáék meg csak sütkéreztek a napon, mondogatták, hogy "jaj de jó ez". De mi jó van már azon, hogy csak fekszünk a fűben a napon? Tónyó felnőttek.
Szerencsére felmentónk egy nagy-nagy hídra is, lombkoronaösvény, vagy mi, azt hiszem, így nevezték Anyáék. A fák felett mentünk, s elláttunk nagyon messze. Még Guszonára is elláttunk volna, ha nincsenek a hegyek. Meg Komáromba is. Integetem is papának, de biztos nem látta, mert pont lent volt Hetényen a borospincében. Itt nem volt pince, de volt egy jó nagy felvonó, amin lementünk a völgybe. Vagyis ha lementünk, akkor biztos levonó, ezt már nem tudom pontosan, de jó volt menni benne. Főleg a keksz miatt, amiből kaptunk végre. Úgyhogy alig bírtam lenyelni, mikor már ki is kellett szállni. Az volt a nagy szerencse, hogy utána elmentünk palacsintát enni. Mondjuk Zsombi inkább Apa burgerét ette, így legalább több maradt nekem. Utána meg kukorica... Basszus, a főtt kukorica! Azt meg elfelejtettem. Ez a büdös Apa megint rászedett, azt mondta, majd a legvégén, ha megettünk mindent, vehetünk még főtt kukoricát is, de aztán meg nem szólt. Mi csak elmentünk Zsombival kicsit szétnézni, homokot szórni, kavicsokat dobálni, még a csúszdákhoz is elmertem menni egyedül, igazán szólhatott volna. Bezzeg mikor be kell pakolnom a játékokat estek, akkor nem felejt el szólni. Büdös Apa!
Visszafelé már úton mentünk. Anya azt mondta, ő arra lefelé biztos nem jön, akkor inkább itt marad fenn. Vagy egyből gurulva indul el, az olyan meredek. Hát hisz az egy sípálya! Jó, hogy erre jöttünk, mert így találkoztunk egy prossmotorossal (vagy hogy kell azt mondani). Brrmmmmmmmmm, brrrrrrrrrmmmmmmmmmmmm, brrrrrrrrrrrrrrrmmmmmmmmmmmmm. Így szólt, hangosan. Az a nagy szerencséje volt Apa szerint, hogy Zsombit nem ébresztette fel. Ő már kidőlt, szó szerint, Apa hátán. Persze, csak miután Anya megszoptatta az erdőben. Hogy lehet már erdőben szoptatni? na de a lényeg, hogy elaludt.
Mi meg egy tó mellett jöttünk el. Ott már nagyon elegem volt. De ez a büdös Apa nem volt hajlandó felvenni, aszondja Zsombi mellett nem bír el. Anyának meg ott a pocakban a minitesó - hát ilyen a legidősebb testvérek sorsa, vonszolhatja magát hullafáradtan is. Hiába mondja Apa, hogy lefelé már nem kell bírni, visz a lábad egyedül is. Dehogyis visz. Még az a szerencse, hogy Apa tudott egy rövidítést. Anya azért megijedt, "az ilyen rövidítésektől szoktak elhúzódni az utak pár órával" mondta, de azért elmentünk arra. S nagyon jó volt, mert egyszercsak egy patakon kellett átmennünk. Az tiszta jó volt. S aztán már tényleg gyorsan hazaértünk.
És végre motorozhattam egy kicsit. Dehogy voltam fáradt. Mostanól ez egy prossmotor. Brrrrrrrrrrrmmmmmmmmmmmmm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése