Nagy elégedettséggel nyugtáztam a minap, hogy bizonyos korszakokhoz köthető bizonyos fejlődéslélektani sajátosságok akkor is utolérik az ember gyerekét, ha nem jár óvodába.
Például a takonybányászás és a család felnőtt tagjainak ijesztgetése az ily módon fellelt, orrból származó kincsekkel. ("Apaaaa! Nézd, milyen meglepetést adok nekeeeeeed?!" - és aztán kacag, elégedetten, gurgulászón, abbahagyhatatlanul)
Vagy a nemi szervekkel való ismerkedés, ami ugye ekkortájt (4-5 évesen) abszolút aktuális, normális, egészséges. Gyerekszemmel nézve vicces.
Így születik például a Lengemesék főszereplőnek nevéből (Füttyös Vilkó) az esti átöltözési rutin közepén, meztelenszaladgálós résznél a FütyKös Vilkó, ebből pedig a másik, jól ismert mese fordulatát kölcsönző "Fütyköm-fütyköm, mondd meg nékem, ...!" kezdetű, féktelen röhögésbe fulladó rigmus.
Vagy így ismeri fel a nagyon okos nagytesó, aki bármilyen kérdésre tudja a megoldást, a kisbaba testvérének hogylétét, mely szerint: "Anya, fázik a Matyi". Miért? "Mert össze van csigásodva a fütyije"
jajúgyszeretemőket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése