Jajjj hát rengeteg mondanivalóm lenne, csak nem győzöm leírni.
De most, ez egy olyan, amit muszáj, mert ha nem örökítem meg, elrepül. Pedig szeretném, ha minden nap elhangzana a szívemben, hogy tudjam, hogy mindenek ellenére és mindenek mellett apalvetően így van ez.
Pedrito odasündörög hozzám ebéd előtt (előzmény: voltak misén Apával).
"Anyuci. Teneked az a neved, hogy Kriszta. És Jézust is Krisztusnak szokták hívni. És te abban hasonlítasz rá, hogy olyan szép is vagy és olyan kedves is, mint ő."
A legkedvesebb hangján. Aztán megölel, megsimiz, megpuszil, hozzám bújik.
Hát erre mit is mondhatnék. Hogy ámen. Alleluja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése