Nagy Ovis Mondások Gyűjteménye

Mindenki mondta már az elejétől fogva, hogy ííííírni kell, amiket Pedrito mond, mert aztán ki fog már emlékezni rá.

Úgyhogy az ovi kapcsán elkezdek itt gyűjteni mindenféle aranyköpéseket, remélhetőleg folytatásosan.


A reggeli indulás nehéz. Minden nap így-úgy van sírás, és leginkább azzal lehet belőle kimozdulni, ha kitalálnak Apával valami más célt, ahova mennek (hogy ne az oviba kelljen elindulni, hanem például megnézni, nyitva van-e a hintáspark vagy megnézni, hogy a Papa ott van-e már a cégben és kirakták-e a kukát satöbbi.). De amikor aztán már ODA kell menni, akkor azzal telik az út, hogy Pedrito a világ legkreatívabb módján talál ki újabb és újabb ötleteket, hogy mit is csinálhatnánk még.
Ezek közül az egyik gyöngyszem:
- Apa, apa, bújjunk el! Bújjunk el ide a fák tövébe a parkban.
- Ki elől bújjunk el, Pedrito?
- Az ovi elől!

Annyiszor megfogadtam, hogy nem fogok kérdezősködni. Több okból sem. Egyrészt, ha már kijött ONNAN, akkor nem akar arról beszélni nyilván, hogy mi volt, másrészt nem emlékszik rá, harmadrészt, ne faggassam, majd mesél, amit akar. De vannak helyzetek, amikor nehéz ezt megállni.
Valahogy szóba kerül a torna.
- Pedrito, tényleg szoktatok tornázni az oviban?
- Én aztán nem! Én csak eszek meg iszok.


Pár hét ovi után meséli az óvónéni, mit mondott neki Pedrito reggel.
- Alenka néni, nekem otthon még nagyon sok dolgom van!
- Igen, és micsoda?
- Hát, majd hazamegyek, és elintézem!


Első alkalom betegség, ötödik nap. Olyan jó, hogy kibírtunk több, mint másfél hónapot begetség nélkül! És - remélem - ezzel a beszoktatás is lezajlott zavartalanul.
Szóval ötödik nap reggel:
- Anya, ma menjünk el játékból oviba!
- Jó, menjünk!
- Hol legyen az ovi? Legyen a hálószoba! És az otthon? A gyerekszoba!
...
és akkor felöltöztünk, bekísértem, megölelt, aztán elküldött: "Anya, most már menjél!"
És egész nap, amikor rajzolt valamit, a kész papírokkal szaladt, vitte ki őket a szekrény(é)be. :)

folyt köv