Voltunk a múlt héten a Fővárosi Állat- és Növénykertben, közismertebb nevén Állatkert ugye.
Külön bejegyzést érdemelne annak tudatosítása és hangosan kimondása itt, a nyilvános térben, hogy egy olyan szemlélődő alkatú majdnem-három-éves gyerecske számára, mint Pedrito, túúúúúlontúl sok ott a látnivaló, hiszen ő ellenne egész álló nap egy úszkáló fóka nézegetésével, plusz némi játszóterezéssel (különösen, ha Eszti is ott van), nem beszélve az állatkertben kölcsönözhető sárga húzogatós kiskocsik vagy az ott dolgozók terepjáróinak megcsodálásáról.
De. Most nem erről akarok írni, hanem az utózöngékről.
Valamelyik reggel kérdezi a kanapén ücsörgős békés ébredezés közepette:
- Anya, neked miért nem tetszett a makiknak a rózsaszín popója?
- Hát, nem tudom, csak mert szerintem nagyon csúnya. Rossz nekem ránézni.
- Miért olyan nekik a fenekük, Anya?
- Mert a Jóisten így teremtette. Tudod, minden állatnak megvan a maga különlegessége. Az egyik ilyen, a másik olyan, hát a páviánok ilyenek.
- Hát, akkor majd én megmondom a Jézuskának, hogy ne teremtsen ilyet, mert az én anyukámnak az nem jó! (és közben hevesen mutogat az ujjával).
Valahogy így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése