Pedrito mostanában egyre barátkozik a gondolattal, hogy a gyerekszobában kéne aludnia a "nagyfiús" ágyában. Meg hát azzal is főleg, hogy az az Ő szobája. Különösen akkor, hogyha hallja, hogy más barátai hogyan alszanak el (a nap bármely pontján képes feltenni erre vonatkozó kérdéseket, például, hogy Ábelnek mikor volt még rácsos ágya). Vagy ha ittalvós vendégek vannak nálunk, ami azért elég ritka, de épp tegnap volt ilyen ("Anya! Miért alszanak felnőttek azokban az ágyakban, mikor az GYEREKszoba?").
Ma! Fordult a kocka, és amikor elérkezett a délutáni alvásidő, épp a tesót pelenkáztam, ő meg fogta magát, közölte, hogy a nagyfiús ágyában alszik, átvonult a pizsamájával a kezében a gyerekszobába, egyedül! átöltözött, olvasott magának egy mesét, fogott egy plüssöt és lefeküdt.
Aztán nekem is kellett mesélnem persze, és az után pedig közölte, hogy most menjek ki a szobából. Öröm, puszi, búcsúzás, én ki, ajtó becsuk. Már éreztem, hogy megvan.
Néhány perc múlva nyílik az ajtó, bújik ki az álmos szemű kócos buksi:
- Anya! Csak azt akarom kérdezni, hogy háromat aludjak vagy ötet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése