Tudom, tudom, hogy a Nagyfiú Pedrito négy éves éppen és róla kéne összegzést írnom, hogy mit tud, mit csinál, mi érdekli (a Világűr).
De a kisebbikre mindig kevesebb figyelem jut és mindig kevesebb a fejlegyzés arról, hogy hol tart éppen,
de legfőképp, mivel annyira eszeveszettül cuki, muszáj írnom egy listát róla.
Tud cuppanós puszit adni, bár mostanában szégyellősebb, mint volt, és lassabban melegszik rá az új emberekre, de ha valakit megkedvel, biztosan kap tőle egyet.
Ha ő ébred elsőként (és jókedvűen), akkor mindnekit észrevesz az ágyban, megszólít, odamászik, és megpuszil. A legderűsebb ébresztés a világon.
Rengetegféle házimunkát végez (én meg dolgoztatom, muhaha): mosógépbe ki és bepakol, mosogatógépből kipakol (néha a koszosat is), teregetni is próbálkozik, szinte tökéletesen söpör, nálam jobban porszívózik, Tesóval igen alaposan törlik a port és lemoshatatlan maszatokat gyártva tudnak tükröt tisztítani. Mikulás óta néhanapján teljesen önállóan kitisztítja a cipőjét (kiveszi a méhviaszos ápoló krémet a fiókból, meg a hozzá való szivacsot és alaposan belekeni a cipőkébe).
Ha már a cipőnél tartunk: Öltözik! Bárkiről megsejti, hogy megy valahová, ő azonnal csatlakozik - értsd: húzza a cipőjét, akkor is, ha egy szál pelusban van csak. De akkor is öltözik, ha megtalál bárhol egy érdekesnek tűnő ruhadarabot (a fejére húzza). Tudja, hol vannak a nadrágjai és ha még nem adtam rá vagy nem olyat adtam, ami tetszene, akkor kivesz egyet, leül a szőnyegre és végtelen türelemmel megpróbálja a kis husi lábacskáit beletuszkolni. Imádnivaló.
Ha betelt a pohár és MINDENÉPPEN ki akar menni, vagy valami tevékenységhez fontosnak tartja (erre még nem jöttem rá, mihez kell szerinte), akkor sakpát húz. Általában tökéletesen fel tudja venni. Ha nem sapkát választ, hanem az én hajpántjaim valamelyikét szedi elő, akkor mindig úgy veszi fel, hogy az egyik füle kilógjon belőle.
Tudja a legfontosabb napi rituálék menetét és általában arra is ráérez, hogy ezek mikor következnek.
Este például van, hogy magától kezd el rendet rakni, a következőképpen: felvesz egy játékot a földről, elpápázza, mutatja az ujjával neki, hogy psztt, aztán beteszi a helyére és int, hogy ő (a játék) már alszik (ezt egy nagy sóhajjal jelzi). Ma darabokra szedte és elpakolta a dobozába az egész összerakható kisvonatot. Aztán fog egy mesekönyvet, felmászik Pedrito ágyára és mesél magának, amíg mi oda nem érünk (ez azért nem mindennapos, de többször volt már ilyen). Kedvence a Mesék két éveseknek című könyből Boglárka meséje, aki a három medve házába tévedt és megette a zabkásájukat, ezt egészen részletesen el is tudja mesélni mutugatva.
Nagy előszeretettel pakolja ki a nagybevásárlást, innen tudtuk meg például nemrég, hogy milyen sok szót mond már a maga módján, mert mindent, amit hozott a kezében meg is nevezett (általában az első szótagokat mondja): narancs, vaj, tej, málna, tojás, satöbbi.
Vannak ennél sokkal viccesebb szavak is, amiket mond, például (n)adrág, bübübű (bugyogó - ezt egy teregetés közbeni viccelődés során tanulta meg), a késsel vágásra azt mondja, hogy jje-jje, a fakanállal keveésre azt, hogy ve-ve-ve. Nagyon hangúlyozva természetesen.
Nagyon szeret enni, és nagyon ügyesen eszik egyedül. Minden lehetőségnek általában hangos ujjongással örül, hogyha pedig nagyon éhes, akkor odaáll elém a kis tányérjával a tűzhelyhez és onnan sürget, hogy hamm-hammmmm. Már azt is tudja, hogyha valami forró, akkor ki kell rakni hűlni az ablakba - ezt általbában szokta is javasolni.
Felismeri, mikor kell elemet cserélni a játékautókban (mindig), és akkor hozza Apa ikeás csavarhúzó-készletét, és nekilát, vagy legalábbis elmutogatja a kezével, hogy csavarozni kell.
A kiszemelt játszópajtásokat kézenfogja, behívja a gyerekszobába és a kezével mutogatva mondja nekik, hogy csücs-csüccs a földre, miliméterre pontosan kijelölve a helyet, ahova ülni kell.
Süt-főz a babakonyhában, ahol általában a sütő nagyon forró (huhogva, hessegetve mutatja) és MINDIG CSAK kesztyűvel nyúl bele (elszalad az enyémért a konyhába, mert a tesóét már kinőtte).
Általában ilyenkor kötényt is hord (mutatja a felnőtt kötényt, hogy honnan vegyem le és kössem fel neki).
A családtagokat természetesen már mondja, Apa, Anya, AM(brus), PhaPha, Na(gyi). A Papa autóját felismeri az utcán (minden fehér autóra mutogatva, hogy Papa).
Fel tudja venni bárkinek a papucsát vagy cipőjét,
és fel tud menni segítség nélkül a negyedik emeletre. Az út egy részében cipelve egy pomelót is.
És: a legújabb, hogy tud már rendesen közlekedni a lábbal hajtós kismotorral, sárban és overalban is, hátrafelé egy kicsit gyorsabban, mint előre.
Naszóval remek fiú ez a Zsombi, a humorézéke is óriási a kis huncutnak, csikizés terén verhetetlen, random odaszaladós öleléseivel teljesen ellenálhatatlan.
