Akinek, nem tudni pontosan, mi okból, talán az elmúlt
hétvégi kétnyelvű esküvőre készülvén (hogyaszongya tudúliszt: frizurát
előkészíteni, körmöshöz elmenni, férj ingét kivasalni, szlovná zászobát
átismételni…), előtörtek a memóriájából a kisgyermekkorban odavert szlovák
nyelvű versikék. Azok közül is különösen egy:
Spadla hruška
zelená,
obyla si
kolená.
Teraz plače na
zemi:
dobré lieky
dajte mi!
Ty si hruška
nezdbedník,
nepomôže ti už
nik!
veď si dobre
vedela,
že si ešte
nezrelá.
És ha már ez eszembe jutott, el is töprengem rajta, hogy
hát végsősoron, ennek a versikének az üzenetével milyen értékrendet is
passzírozunk a gyermeki lélekbe bele. Hogy ugye, aki hibázott, ott rothadjon
meg körte létére, ne is segítsen senki.
Jött is eszembe ugyanezen morális tartalomnak a magyar
nyelvű manifesztációja, mókuskás tematikára:
Mókuska, mókuska felmászott a fára,
Leesett, leesett, eltörött a lába,
Leesett, leesett, eltörött a lába,
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
Huncut a mókus, újra fára megy.
Huncut a mókus, újra fára megy.
Ezt a guszonai Nagyika szoktavolt énekelni Pedritónak
(amíg meg nem kértem, hogy ne tegye, mert inkább a megbocsátó Istenképet
sugalmazzuk a dednek, mint a büntetőt).
Nade most komolyan. Miért születnek és miért tapadnak meg
a gyermekirodalomban ezek a tartalmak? Mivégre? Kivégre?
Minden ilyen versike után tisztítókúraként javasolnám
meghallgatni a Lázár Ervin A hétfejű tündér c. meséjét Kulka János előadásában a
Szalóki Ági Cipity Lőrinc cédéjéről (ennyi nevet egy mondatban, az se semmi!)
Aki pedig további hasonló töprengéseket akarna olvasni az
ártalmatlannak tűnő, ámde erőst erotikus tartalmú népi gyerekversekről, annak jó
szívvel ajánlom Lackfi Jánost.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése