Amit kilenc hónap anyafórumozás után megtanultam magamról, a világról és az anyalélek működéséről

Extrém fáradtsággal küzdő vagy az idegkimerülés határán mozgó anyukáknak nem ajánlott poszt

 

Van egy világ. Ahol a cybertérben hömpölyög az anyatejillat, ahol a virtuális fürdőszobában csak öko tiszítószerek járják könnyed táncukat, ahol színesebbnél tarkább mosipelusokat fújdogál az őszi szél. Ahol falatkás ételeken bájosan cuppogó babák teszik színesebbé az éjszakázástól megfáradt nők életét. Ahol anyák milliói gyűltek össze az elmúlt évek során, hogy támogatást nyújtsanak egymásnak életük leggyönyörűbb és egyben leggyötrelmesebb időszakában.

Régebben voltak fórumok, most valának facebook-csoportok. Anyatámogatóak. Amelyek időnként harctérré alakulnak bizony, mivel – jól mondják a tapasztalt pszichológus kutatók – a gyermekeink nevelésével, gondozásával, a hozzájuk fűződő feltétlen szeretettel kapcsolatos attitűdjeink a lelkünknek/agykérgünknek (a nem kívánt rész törlendő, kinek-kinek vallási hovatartozása szerint) valóban a legmélyebb bugyraiban gyökereznek, és amikor valaki ezen hiteinkben akar minket megingatni, kérdőre vonni, neadjisten támadni, hát a humornak a legkisebb morzsáját is nélkülözve, vérre menő háborúba tudunk bocsátkozni. A gyermekünkért. Ki másért.

Szóval vannak ezek a csoportok. Ahol áramlik a tudás, özönlik a csí, megy a dumcsi. És rengeteg információ elérhető, amelyet amúgy minden nőnek érdemes lenne a szülésre készülve magához vennie, és akkor nem vagy alig lennének szoptatásért küzdő anyák, s nem tudnának minket törékeny állapotunkban szanaszét szekálni a családi és idegen nagyokosok.

Kilenc hónapja olvasom és figyelem ezeknek a működését. Rengeteg mindent tanultam innen, sokat tapasztaltam, és most ki fogom őket kapcsolni, mert elég volt. De még előtte összefoglalom a tutit, a lehető legnyersebb megfogalmazások segítségével.

1. A cici mindent megold. Amit nem, az majd elmúlik magától, illetve kinövi a gyerek, csak kitartás kell hozzá.
2. Az együttalvás is nagyon sok mindent megold. Csak nagyon megosztó, ezért érdemes a hálószobatitok kifejezést erre a témára is kiterjeszteni.
3. A hordozás is naaagyon sok mindent megold. Hála istennek, ma már kevésbé minősülnek ufónak a hordozó szülők, de ha igen, akkor abból érdemes brandet faragni magunknak.
4. Az az érv, hogy a hordozás és a mosható pelenkázás költséghatékony és gazdaságos, az esetek többségében csak egy lepkefing jelentőségű csalétek későbbiekben eltörpülő szempont, amelyet az ifjú apák meggyőzésére lehet használni, mivel a társadalomnak ebben a szegletében ugyanolyan, a fogyasztás és a vásárlás maximalizálására buzdító szellemiség kísért, mint a babaipar más részein. Sajnos csak extrém racionálisan gondolkodó, elveihez sziklaszilárdan ragaszkodó anyák maradnak meg a kevés-is-elég elven, a többeket elbódítják a gyönyörű színek és minták, valamint a többiek magamutogatása (szakértőknek és érintetteknek lásd még a sztriptíz néven zajló kommentjátékot).
5. Gyűlölöm és minden eszközzel irtanám a „hurci” kifejezést, amelyet a hordozásra igeként és a hordozóeszközökre főnévként használ ez a szubkultúra. Lealacsonyít, gagyivá tesz mindent, amit számomra magába foglal a kontinuum elv meg a kötődő nevelés.
6. A kimerült és tanácstalan anyák körében még sokkal magasabb a funkcionális analfabétizmus, mint a társadalom többi szegletében – a legtöbb esetben hiábavalóak mindenféle rögzített posztok, fájlokba összegyűjtött okosságok, ajánlott linkek és megszólaló szakértők. Ha fáj neki valami és azonnal kell a segítség, ötezredszer is fel fogja tenni azt a kérdést, amelyet a legalapvetőbb tudnivalók között négyezer-kilencszázkilencvenkilenc formában meg lehet találni.
7. Az előzőből kifolyólag: ezen csoportok adminisztrátorainak idegrendszerét a legnemesebb acélból faragta a Jóisten, hogy még az ilyen esetek napi szintű ismétlődése után is tudnak asszertíven, támogatóan és meleg elfogadással moderálni.
8. Anyák, mamák és kismamák extrém apró dolgokon képesek vagyunk nem csak kétségbeesni, hanem még tanácsot kérni is. Ami azért nem baj, mert más anyák meg ugyanúgy képesek erre rárezonálni. Vagy még annál is jobban túlparáztatni. Vagy egy legyintéssel megnyugtatni.
9. (a kilencedik pont törlésre került. A lényege, hogy ÉN, a blog szerzője, rendelkezem egy olyan vonással, hogy bármi kérdést elolvasok, millió kommentet lenne kedvem írni hozzá, mert kicsit túlteng bennem a segítő szándék. De nem teszem.)
10. Végezetül pedig: anyának lenni jó. Elég jó anyának lenni, nem tökéletesnek, hanem törékenynek, fáradékonynak, néha kétségbeesettnek, természetes dolog. Segítséget kérni pedig: a túlélésünk záloga.

Mindezekkel együtt jó szívvel ajánlom ezeket a csoportokat minden (leendő) anyukának, akinek az online működés nem idegen és szeretne többet tudni, mint amit a nőgyógyász és gyerekorvos elmondani hajlandó.