De aztán - jól mondták a népi bölcsesség hangos képviselői: addig örülj, míg nincs foga a gyereknek! - az intenzív fogzós időszak ledöntötte ezt a hitemet.
Olyannyira, hogy ma elindultam újra bimbóvédő krémet vásárolni, hogy begyógyuljanak a harapásnyomok.
És ami ez után történt, a DM-ben, az egy az egyben az, amit a Szeszélyes Évszakokból oly jól ismert örökzöld kabaréjelenetben oly sokszor végigkövethettünk sírvaröhögve.
Kérdezem halkan, hogy XY márkájú krém van-e.
A kedves kisasszony néz rám, látom a szeméből, hogy nem ismeri azt a terméket, majd levesz egyet, ami nekem nem jó.
Majd, mivel tudja, hogy a vásárló érzékeny lélek és nem jó, ha elégedetlenül távozik, további segítő szándék által vezérelten hátrakajabál a koleginának (paranoiás olvasók kedvéért: a nevet SZÁNDÉKOSAN megváltoztattam):
- Ruženka, van másfajta mellbimbókrémünk, mint a bébilavos?
- Nincs, niiiics.
Még jó, hogy rajtam kívül csak egy fiatalkorú szerelmespár sündörgött a boltban. Biztosan a sikosítók és óvszerek tájékán. És biztosan nagyon örültek, hogy nem merült fel semmi kérdésük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése