Akkor alszom, amikor csak akarok

Bizonyám. És nehogy azt hidd, kedves olvasó, hogy most arról lesz szó, hogy én az a fajta baba vagyok, aki rémséges horrortörténeteket okoz a szüleinek éjszakánként, mert folyton ébren van vagy éppen elalszik, de tizennyolcszor felébred (amúgy azt hiszem, erre mondanák a felnőtt kíváncsiskodó nénik és bácsik, hogy ROSSZ baba, akik mindig kérdezik a szüleimtől, hogy én jó baba vagyok-e. Hát én nem is értem ezeket a szavakat, mert hát mitől lehet egy édes kis anyatejillatú, gőgicsélő, ötven centis ízig-vérig ösztönlény rossz, na de a felnőttek mindenféle módon elneveznek dolgokat, szóval rájuk hagyom).

Nade, hogy kanyarodjunk vissza, akkor alszom, amikor ÉN akarok. Ezt gyakoroljuk közösen Apával meg Anyával, akik azt mondják, hogy nem akarnak engem idomítani, hanem szép finoman figyelgetik, hogy mikor éppen mit szeretnék jobban és ahhoz próbálnak segíteni. Ez az evésnél már egész jól megy, főleg mert Anya végre megtanulta, hogy az én evési szokásaim nem hasonlítanak semmilyen könyvre meg szokásra, így aztán már nem értetlenkedik annyit, hanem ad enni, amikor kérek.
Az alvásnál még szegénykéim nem ilyen szemfülesek. Mindig betervezik, hogy este mikor akarnak megfürdetni, meg mikorra tudnak hazaérni. De ha hozzám bekopogtat az esti alvás korábban, mint ők szeretnék, akkor nem nagyon lehet mit tenni. Elalszom. Aztán ők meg különféle dolgokkal próbálkoznak.
Egyszer, amikor Apa nem volt otthon, hogy megakadályozza Anyát, hanem csak a Papa volt nálunk, felébresztettek, hogy egyek. Nem haragudtam, végülis enni mindig jó.
Aztán máskor, amikor már nagyon álmosak voltak ők is és nem bírták kivárni a nappaliban, hogy felébredjek a mózeskosaramban, akkor beosontak a saját ágyukba, de persze az aggodalmas Anya óránként jött leskelődni, végül meg kiköltözött a kanapéra és megvárta, míg felébredek.
Harmadszor az egész mózeskosarat becipelték velem együtt az ágyuk mellé, ahová meg ők feküdtek le aludni. Ezt fogták fel a legnehezebben, mert nem elég, hogy elaludtam, még ráadásul a hátamon is feküdtem, amit sose szoktam három percnél tovább bírni.
Ma már nagyon észnél voltak, és végre hét előtt kezdtek el fürdetni. Lehet, hogy lesz belőlünk valami.
Türelmes vagyok velük, mert a felnőttek már nehezebben tanulnak, mint a babák.