"Oh, áldott természet! Óh, csak te vagy nékem
Az a tetőled nyert birtokom s vidékem,
Melynek én örökös földesura lettem,
Mihelyt teáltalad embernek születtem"
Aki kitalálja, hogy ki írta ezeket a sorokat, az azt is fogja tudni, kinek a szobránál jártam vasárnap. Apával. De ami ennél is izgibb volt, azok a tigrisek. Merthogy van a Vág-parton egy cirkusz, elmentünk mellette, s ott feküdtek a tarka jószágok a ketrecükben. Biztos nagyon elfáradtak. Vagy jóllaktak. Vagy mindkettő. Én akkor szoktam így aludni, mikor tele van a bendőm. Ha elkezdenek sírni, akkor őket is kiveszik onnan, mint engem a kendőből, mikor nagyokat ordítok? Vicces, hogy engem legalább annyian megbámultak, mint őket. Lehet, hogy én is egy tigris vagyok?
És mennyi víz van ebben a Vágban! Jó nagy kád, mit mondjak. Az enyém sokkal kisebb. De azért nem cserélném le. Viszont azzal a nagy madárral cserélnék: milyen magasan repül! Már egy ideje figyeljük a partról, roppant ügyes. Mintha meg se kéne erőltetnie magát. Csak fogja, kitárja a szárnyait és felemelkedik, maga alatt hagy mindent, repül.
Apa, te tigris szeretnél lenni inkább vagy madár?
Én olyan madár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése