Az élet Pedritóval több ponton gyönyörű, de az egyik kiemelkedően cuki időszak az a reggeli (vagyishát inkább hajnali) fél óra, amikor az aktuális evés után ő már nem akar elaludni, mi szülők viszont elképzelhetetlennek tartunk a vízszintesen kívül bármilyen más testhelyzetet megvalósítani. Ilyenkor egyszerűen nem teszünk mást, csak befektetjük magunk közé és nézegetjük a reggeli showt, ahogyan mocorog, gügyögni próbál, nevetgél és minden más, amit egy ekkora kisbaba tud.
Általában ilyenkor én kapom a kímélő üzemmódot, mert két szoptatásnyi idővel kevesebbet aludtam, mint Apa, aki hősiesen biztat, hogy nyugodtan aludjak még egy kicsit, ő majd felveszi, ha kell. A párbeszéd a következő:
- Jaj, kimegyek, megmosom az arcom, mert valami van a szememmel, nem tudom nyitva tartani. - Maradj még Cicám, aludj nyugodtan egyet.
- De annyira cuki, nem tudom nem nézni!
És hát ezen a ponton érünk el bejegyzésünk elsőre furcsának tűnő címéhez.
A dalt küldjük mindenkinek, aki szereti :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése