Keresés ebben a blogban

2016. október 3., hétfő

Kezdődik!

Új korszak kezdődik. Persze minden nap. De most tényleg.
Pedrito tud kúszni. Ha akar. De csak, ha nagyon akar.
Ha kiteszünk elé motiváló játékokat jó nagy, de még motiváló távolságra, vagy én megyek tőle kellően messzire és hívogatom, akkor nem akar. Dehogy!
Amikor reggel felébred és keresztül akar közlekedni az ágyon, mint a villám, hogy felmásszon valamelyikőnk lassú tempóban ébredező testére, na akkor akar. Vagy amikor meglát egy stekkert. Vagy konnektort. Az ugye ugyanaz. Hallod, Papa? Érdekli, már most.
Vagy amikor este ő kezdeményezi az alvás előtti hancúrozást és az öltözködés bármely pontján hasra vágja magát és menekül, szintén az ágyon keresztül. Mint a villám.

A kúszás persze egy dolog. De amit ennél sokkal jobban szeret, az az, hogy fel tud állni. Belénk kapaszkodva, arra még nem jött rá, hogy bármi másba is lehet kapaszkodni (hihi).
Aztán, fejben, már járna is, szaladna, de a lábait pakolgatni még csak néha sikerül, egyébként az elégségesen biztonságos kapaszkodás foglalja le egyelőre - mérges is erre néha, hogy miért nem tud közben már lépni is.

Na és ami még ennél is döbbenetesebb.
Válaszol a kérdésekre.
Ücsörgött ma az állókában az összes játéka társaságában, amíg én jöttem-mentem-mostam-főztem, meg amit az imígyen rendelkezésemre álló tizenegy percben el tudtam képzelni.
Őt már egy ideje körüllengte AZ a bizonyos csönd. Amikor csak első villanásra örülsz, másodikra már tudod, hogy a gyermek éppen hogyúgymondjam kiművel valamit.
Egyszercsak elkezd kikiabálni, valami olyan hangzás kíséretében, amit evéskor szokott (hammmba! vagy valami ilyesmi).
Odanézek, látom, hogy nyújtogatja a nyelvét is, mutatva, hogy van rajta valami.
Odamegyek, kérdezem: Pedrito, mit ettél meg, mi van a szádban?
Mire ő, rám néz jelentőségteljesen és felemeli a Mazsola plüss sapkájának a zöld pamutbojtját.
Azt ette meg. Nem túl sok turkálás után kivettem a szájából egy közepesen hosszú szál zöld pamutot. Inkább ne nyelje le, olyan csiklandós :)

Rettentően büszke vagyok rá.
Mazsola meg kapott egy pár hónapos kiállítással együtt járó kényszerpihenőt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése