Pontos gyerek a mi Fiunk, mint a svájci óra.
Plusz-mínusz nyolc perc, nem több a különbség.
Ötkor kel.
Újra.
Minden nap.
Ő ki van aludva.
Ha legkésőbb 10-kor lefekszünk mi is, akkor nekünk is vannak esélyeink.
És akkor nagyon édes-mosolygósak a reggelek.
Onnan tudni, hogy a felébredés esete áll fenn (azon kívül, hogy ötöt mutat az óra),
hogy elkezd hangosan beszélni.
Van úgy, hogy rakkendról üzemmódban ugrabugrál (egyelőre még ülve) és nevetgél hangosan.
Odavagyunk érte. Már ha ki tudjuk nyitni a szemünket, hogy lássuk is.
És amikor időben elmentünk aludni előző nap, hogy reggel ismét együtt várjuk hosszan, nagyon hosszan a napfelkeltét, akkor egészen sok dolgot meg lehet csinálni, át lehet élni még addig, amíg Apa el nem indul dolgozni.
És ha minden ragyogóan és fényesen alakul, akkor reggel kilencre,
amikor még mások csak azon gondolkodnak, kérnek-e kávét a reggelijük mellé vagy sem,
már az ebéddel is el lehet készülni.
Persze ha éppen nem a szeparációs szorongás nyeri az aznap délelőtti meccset.
Azt hiszem, most kell beleírni a Babanaplóba, hogy volt egy olyan reggel valamikor október elején, hogy fél kilencig aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése