Az esti altatás első nekifutásra nem sikerül.
Túl sok még a feldolgozandó élmény, mai napi inger - jár a szája, mesél óriási hangsúlyokkal tarkítva az ágyban fekve. Bapapi, bibibaba, bbba. Megszabadul mindkét zoknijától, felül, aztán nekiindul, hogy kimásszon az ágyból. Lehuppan, majd mégis fölkéredzkedik és mutat, hogy menjünk ki.
Leülök a kanapéra, nézem, merre mászogat. Kicsit matat, aztán egy idő után odanyargal a könyvespolcához, feláll, válogat a könyvek közül. Többnek megnézegeti a címlapját, ami nem tetszik itt és most, azt visszatolja vagy leejti a földre. Az egyik Varró Dani kötetet többször kihúzza, örülget a címlapra rajzolt kisbabának, végül kiválaszt egy Ringató Lapozót.
Megfogja két kézzel, majd minden segítség és kapaszkodás nélkül odagyalogol vele hozzám a kanapéra - hozza, hogy meséljük el.
Igazad van, fiam, ma este mese nélkül indultunk aludni.
Elénekeljük néhányszor, aztán néhány jókora ásítás közepette mutat a hálószoba felé, hogy most már mehetünk.
Hát ilyenek az esték mostanában.
Már majdnem egy éves. El sem hiszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése